Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.04.12

Meghalt a cicám. 17 évig élt velünk.

 

 Már harmadszor írom le, mert nem mentettem el a beírást. Annyira megvisel ha emlékeket szedek össze rólad. Már annyi mindent leírtam, de elmenteni nem sikerült. Dícsértem a jóságod, és a szeretetet amit árasztottál felénk. Hosszú idő volt amit velünk töltöttél. A gyerekekkel együtt nőttél fel te is. Ott voltunk a születésednél, amikor a mamád még szoptatott, a testvéreiddel hancuroztál és persze Samu a kutya pótpapáskodott körülöttetek.

 Már akkor is teljes jogú tagja voltál a családnak amikor idekerültél hozzánk. Azt a sok vidámságot, szeretetet amit adtál azzal viszonoztuk, hogy semmiben ne legyen hiányod. Intelligens, kicsit  akaratos erős egyéniségű macska voltál, azért soha nem kellett komolyan megdorgálni, mert jól irányítottad a körülötted levőket, és minden amit kihízelegtél megkaptad.Soha nem lehetett igazán haragudni rád, csak szeretni...szeretni...és megbecsülni.

 Sajnos az utolsó egy évben többet voltál beteg, és a gondos orvosi vizsgálatok ellenére egyre sűrűbben kellett a kezeléseket, infúziókat beadni. Ma már nem bírtál a hátsó lábadra állni, és az alomig sem jutottál el, sokat sírtál.  Meg kellett hozni a fájdalmas döntést. Nem tudom meddig fog nekem fájni, éreztem, hogy amikor bújtál hozzám nem akartál elmenni.Szinte mintha azt mondtad volna, veletek akarok még maradni!

  Látni a szenvedésedet még elviselhetetlenebb. Nem volt más megoldás, ennyit tudtunk tenni, ki kellett mondani a rettenetes végszót. Bocsájs meg nekem és az orvosnak is.

 Légy boldog az új világban drága kis Mircuskánk!

 

Összeszorul a szivem, ha rá gondolok, annyira hiányzik a kedves kis lénye.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.