Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.03.03

Rossz úton járok,

Rettenetesen érzem magam. Semmi sem úgy sikerült, ahogy elképzeltem, ilyenkor ostobának, erőtlennek, és szerencsétlennek hiszem az egész napomat. Amin javítani kell, azt nem tudom elvégezni, belebonyolódok az elképzeléseimbe. Talán meg kéne próbálni, egy szinttel lejjebb?! Így csak értelmetlen próbálkozásnak tűnik, minden.

Szedd össze magad! Mondja egy belső hang...egyszerű mondat, csak semmi értelme, mert megoldása nincs.

Mit szedjek össze magamon, ennyi vagyok. Nem kellek senkinek, nem vagyok jó semmire, amit tudok, annak nincs értékelhető haszna. Fent kell maradni még így is mert kell, hogy menjenek a dolgok.

Ha elmúltál már ennyi meg ennyi...nem kell azt úgy a szívedre venni... énekeltük 30 évesen. Na és most lehetünk lelkes énekesek? Annak idején milyen öregnek hittük magunkat ...bizony azóta majdnem a duplája telt el, és a bölcsek kövét mégsem találta meg mindenki(én sem).

Ne most legyél önmegvalósító, habár mindig lehet tanulni. De amikor a test már kezd elhagyni, bizony az elme sem a legfrissebb...és ha rakódott rá ezernyi baj...jobb lenne...nem a fellegekben járni!

 

Egész hét stresszes volt,a pozitív érzéseket, elnyomták a negatív hatások.Összezsugorodtak a fejemben a gondolatok és a tervek, egyre kevésbé érzem a megvalósíthatóságot. Remény? Feladni! Vissza a komor valóságba!
Eszembe jutott egy régi számnak pár sora...azt dúdolom most...

(Legyek büszke arra, amit az életemben végigcsináltam. Nem sokat lennének képesek rá...mondták nekem. Mégis valamit mindig szeretnék tenni és nem csak ingyen...)

30 évesen még jól hangzott...:
"..ha elmúltál már ennyi meg ennyi, nem kell azt úgy a szívedre venni..."



Márai Sándor gondolatai az emberi érzékenységről.

Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek. Mint egy rózsa. Mint egy kankalin.

Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élők világában.Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha éppen hallgatsz róla, mikor ő úgy várja, hogy dícsérjed, vagy helyeselj neki: örökké ellenségeddé változtat egy embert.

S ugyanezek az emberek, akik ilyen félelmesen finom hallással érzékelnek mindent, ami személyükre vonatkozik, akik egy kézszorítás bensőségén, egy telefonbeszélgetés hanglejtésén is átérzik a személyük felé villanó véleményt vagy igazságot, ezek a mimózánál gyöngedebb és érzékenyebb emberek gondtalanul követik a legotrombább aljasságokat, szemrebbenés nélkül kegyetlenkednek, közömbösen és néha jókedvűen is. Az emberi léleknek ezt a rugalmasságát nem érdemes bírálni; csak tudni kell erről. S nem lepődni meg semmin soha.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.