Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.05.12

Valahol azt olvastam,

Ha folyton a belső hangunk szerint élünk akkor elfelejtjük, hogy rajtunk kívül is van következő lépés, és lehet, hogy az a szerencsésebb. Lemaradunk a lehetőségről, hogy megtapasztaljuk mások hogyan élik az életüket. Fejlődni, másokkal együtt vagyunk képesek, önmagunkban csak egy sikátor közepén ülünk.

"Mindannyian megéltünk már egész napokat vagy akár heteket úgy,

hogy semmiféle kedvességet nem kaptunk a körülöttünk lévőktől.

Ilyenkor meg kell rakni a tüzet,

és meg kell próbálni megvilágítani a sötét szobát,

amellyé az életünk változott.

Ha képesek vagyunk a szeretetre,

képesek vagyunk a szeretet befogadására is;

csupán idő kérdése."

P.Coelho