Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Olvasó sarok

Menüpontok

Hihetetlen hírek, történetek

Cikkek: 1

Micimackó és a Tao részletek

Cikkek: 3

Mesék

Cikkek: 13

Viccek, humor

Cikkek: 11

Versek

Cikkek: 69

Írások

Cikkek: 45

Gondolatok

Cikkek: 117

Cikkek

2018.02.23

Budapest Magyarország

/ Menüpont: Olvasó sarok

 

Csodálatos!
Ha valaki nem ismerné a szöveget:

Magyarország az én kedves szép hazám,
Oda fáj csak gyönge szívem igazán
Vígy el, vígy el édes lovam hazámig,
Hogy ne fájjon gyönge szívem sokáig.

Vígy el, vígy el édes lovam messzire,
Hogy ne fájjon gyönge szívem ennyire
Vígy el, vígy el édes lovam hazámig,
Hogy ne fájjon gyönge szívem sokáig.

Elindultam hosszú útra egyedül,
Körülöttem borul az ég nem derül
Én felültem a világ vad lovára,
De zabolát nem tettem a szájába.

Magyarország az én kedves szép hazám,
Oda fáj csak gyönge szívem igazán
Vígy el, vígy el édes lovam hazámig,
Hogy ne fájjon gyönge szívem sokáig.

 

 
Teljes bejegyzés

2015.09.23

Radnóti Miklós Hetedik ecloga

/ Menüpont: Olvasó sarok

Radnóti Miklós: Hetedik ecloga 

Látod-e, esteledik s a szögesdróttal beszegett, vad 
tölgykerítés, barakk oly lebegő, felszívja az este. 
Rabságunk keretét elereszti a lassú tekintet 
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését. 
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak, 
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító 
oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor. 

Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok, 
Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra. 
Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az az otthon? 
Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk? 
És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér-e? 
Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is? 

Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva, 
úgy írom itt a homályban a verset, mint ahogy élek, 
vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron; 
zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Láger 
őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakkunkra. 

Rémhírek és férgek közt él itt francia, lengyel, 
hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben, 
szét darabolt lázas test s mégis egy életet itt, – 
jó hírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot, 
s várja a véget, a sűrű homályba bukót, a csodákat. 

Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák 
ostroma meg-megújul, de a légysereg elnyugodott már. 
Este van, egy nappal rövidebb, lásd, újra a fogság 
és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra 
rásüt a hold s fényében a drótok újra feszülnek, 
s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya 
lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben. 

Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok, 
horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már 
újra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren, 
félig szítt cigarettát érzek a számban a csókod 
íze helyett és nem jön az álom, az enyhet adó, mert 
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár. 

 
 
Teljes bejegyzés

2014.02.08

Mai idézetek...

/ Menüpont: Olvasó sarok
 
Teljes bejegyzés

2013.01.19

Márai Sándor Füveskönyv részlet

/ Menüpont: Olvasó sarok / Hozzászólások: 0
 
Teljes bejegyzés

2012.05.22

Ima minden betegért.

/ Menüpont: Olvasó sarok / Hozzászólások: 0
 
Teljes bejegyzés