Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Írások

Cikkek

2017.08.23

Krúdy Gyula A fehér hajú fiú

/ Menüpont: Írások

Krúdy Gyula

A fehérhajú fiú

Mikor én gyermek voltam, szomorú idők jártak akkor hazánkra. A szabadság zászlaja lehanyatlott, nehéz rabságban sínylődött a nemzet. Olyan volt az ország, mint egy nagy temető: csupa sírhalom. A sírok között lehajtott fejjel jártak az élők.

Az iskolában sem a régi tanító úr volt.

A régi tanítónk elment honvédnek és nem jött vissza. Elesett a csatatéren.

Az új tanító idegen nevű, idegen nyelvű ember volt. Magyarul jóformán nem is tudott. Nádpálca volta kezében és volt nemulass, ha rosszul viseltük magunkat.

Ebből az időből legjobban emlékszem Hlupka Lacira.

Kis fekete fiú volt Hlupka Laci, idegen fiú volt - lengyel.

Az édesatyja Lengyelországból menekült hozzánk, mikor letiporták a lengyelek szabadságát. Hogy valami megélhetése legyen, táncmesterséghez fogott. A kisváros fiúcskái, lányai Hlupka úrhoz jártak táncolni tanulni.

Nagy szobában tartottuk a táncleckéket. Hlupka Laci segített az édesapjának. Kis hegedűt szorított vállához és azon muzsikázott, miközben az öreg Hlupka vezette a táncot.

- Egy-kettő, egy-kettő - kiabálta a táncmester úr és csattogtatta a tenyerét.

Laci pedig muzsikázott a nagyterem sarkában. Persze sokat csúfolták Lacit emiatt.

- Nem is vagy te magyar, Laci, - mondogattuk neki. - A neved se magyar, a nyelved se magyar, csak egy kis muzsikus vagy.

Laci elpirosodott.

- Igaz, hogy nem vagyok magyar, - felelt - de azért szeretem ezt az országot, szeretem a magyarokat. Muzsikálni is csak azért muzsikálok, mert az édesapám kívánja.

Laci emellett szorgalmasan tanult, ő volt a tanító úr legkedvesebb tanítványa. Az első helyen Hlupka Laci ült, a bizonyítványa pedig csupa kitűnő volt.

- Azért mert Laci is idegen, mint a tanító úr, - mondtuk és tovább csúfolódtunk Lacival.

Híre futamodott egyszer, hogy egy osztrák tábornok látogat el városunkba. Hej, megijedt mindenki a hírre. Vajjon mit akarhat nálunk a hatalmas úr? Már napok előtt nagy előkészületek folytak a tábornok fogadására. Tanítónk új ruhát csináltatott, kimeszeltette az iskolát és egy nagy sárga-fekete lobogót tűzött az iskolaépületre.

Különben az egész várost fellobogózták. Háromszínű zászló nem látszott sehol, csupa fekete-sárga színű zászlócskák lobogtak a házakon.

Kiadták a parancsot, hogy a város lakosai ünneplő ruháikba öltözzenek és a város határában várják a nagy urat. Az iskola növendékei is kivonultak az országútra, ott sorba állottak. A tanító úr megparancsolta, hogy azt kell kiáltani:

- Éljen a császár!

Mikor felállottunk az út mentén, egyszerre csak azt kérdi a tanító úr:

- Hol van Hlupka Laci?

Hol van Laci? Senki sem látta Lacit reggel óta. A tanító úr rosszkedvűen csóválta a fejét:

- Éppen neki kell hiányozni!

Nemsokára dobpergés hangzott az országútról, a generális közeledett. Ragyogó ruhában volt az öreg generális, de ragyogóbb volt a kísérete. A lovasok ruhája csillogott az aranytól, a paripák büszkén lépdeltek.

A tanító úr felemelte a kezét. A jeladásra az iskola növendékei elkiáltották magukat:

- Éljen a császár!

Nehezen esett mindnyájunknak ezt kiáltani, de azért elhangzott a kiáltás. A generális megelégedetten bólintott.

Tovább vonult a város felé, mi pedig sorban utána.

Mikor az iskolaépülethez ért a generális, egyszerre csak hátrarántotta a lovát. Dühösen felkiáltott és ostorával az iskolára mutatott.

- Mi az ott! - kiáltotta dühtől reszketve.

Mindenki arrafelé nézett. Az iskolán nem császári zászló lobogott. Háromszínű nemzeti lobogót lengetett ott a szél.

A generális fölemelkedett a nyeregben.

- Ki tűzte ki ezt a zászlót? - kiáltotta dörgő hangon. - Hol van a tanító?

A tanító minden ízében remegve lépett elő. De fölnyílott az iskola kapuja is és a kapun Hlupka Laci, a lengyel fiú jött ki. Bátran a generális elé lépett.

- Én tűztem ki a magyar zászlót! - kiáltotta elszántan.

A tanító úr levegő után kapkodott:

- Az lehetetlen... Legrendesebb növendékem!

- Szép növendékei vannak, tanító úr, - szólt csúfolódva a generális. - No majd gondoskodunk arról, hogy a fickónak elmenjen a kedve az ilyen haszontalanságoktól. Fogjátok el a fiút.

Két rézsisakos zsandár megragadta Hlupka Lacit. Összekötözték és vitték a generális után.

A városban híre futamodott Hlupka Laci cselekedetének. Az édesapám azt mondta:

- Ez aztán derék gyerek! Megmutatta mi a magyar virtus.

- Hisz nem is magyar, Laci! - feleltem.

- De bizony magyar gyerek az, ha idegen neve van is!

Az édesanyám a kezét tördelte:

- Szegény Laci! - szólt. - Vajjon mi történik most vele?

Az öreg Hlupka futott a generálishoz, hogy kegyelmet kérjen a fia számára. A generális hajthatatlan maradt.

Lacit börtönbe zárták.

Másnap a piacra kísérte egy szakasz katona. Mindegyik katonának vessző volt a kezében.

A generális parancsára ott volt az egész város az ítélet végrehajtásánál.

Laci testéről letépték a ruhát és vesszőzni kezdték a katonák.

Laci egyetlen jajkiáltást sem hallatott. Összeszorította a fogát és lehunyta a szemét. A huszonötödik vesszőütésnél ájultan esett össze. A katonák abbahagyták a vesszőzést...

Laci sokáig feküdt betegen. Mikor felgyógyult, csodálkozva láttuk, hogy fekete haja egészen megfehéredett. Megőszült a rettenetes büntetés alatt.

Bezzeg nem csúfolta ezután senki Hlupka Lacit. A kis hőst ünnepelte az egész város. Laci pedig azt mondta:

- Még egyszer megtenném, ha rá kerülne a sor.

Később nevezetes férfiú lett Hlupka Laciból. Magyaros hangzású nevet választott. Ősz haja pedig örökké emlékeztette gyermekkori hőstettére.

 
Teljes bejegyzés

2016.10.19

Nagy Lajos A szúnyog

/ Menüpont: Írások

p1090402.2015.1.jpg

 
Teljes bejegyzés

2016.09.19

Miben látja a ...

/ Menüpont: Írások

viaszvirag-2016.05.07..jpg

 
Teljes bejegyzés

2014.10.05

Wass Albert: Ősökről, otthonról és a Hazáról

/ Menüpont: Írások / Hozzászólások: 1

 p1070889.jpg

 
Teljes bejegyzés

2014.09.13

Szombat esti meditáció...

/ Menüpont: Írások

18522_800px-niag715-1-.jpg

95

A vak véletlenről és a mögötte rejlő értelemről

A bizonytalanságból eredő szorongás, ingerült elégedetlenség, amely a világgal és önmagaddal való viszonyodat oly sokszor megmérgezi, abból ered, hogy elhomályosult előtted az örök összetartozás bizonyossága. Nem vált véreddé a meggyőződés, hogy véletlen találkozás nincs. A vak véletlen tehát nem is sodorhat el egymástól embereket. Életed minden eseménye mögött értelem rejlik, és olyan kibékítő megoldás felé vezet, amelynek teljes ábráját ma még nem láthatod.

 

  

 
Teljes bejegyzés

2014.06.05

Csütörtök délutáni elmélkedések, olvasmányok...

/ Menüpont: Írások / Hozzászólások: 0

p1050141.jpg

 
Teljes bejegyzés

2014.04.13

Virágvasárnapra.

/ Menüpont: Írások / Hozzászólások: 0

 Dr. Gyökössy Endre A lényeg (Részlet.)

 

 17391.jpg

 
Teljes bejegyzés

2014.03.28

Kardos G. György Azok a régi szép tárcák

/ Menüpont: Írások

parole-dieu-parole-vie-2.jpg 

 
Teljes bejegyzés

2013.08.16

Példázat a magvetőről

/ Menüpont: Írások / Hozzászólások: 0

 Mt 13,3-23; Lk 8,5-15

 
Teljes bejegyzés

2013.08.14

Minden külön értesítés helyett

/ Menüpont: Írások

 Fájdalommal megtört szívvel tudatjuk, hogy jóságos életének 89.évében elhunyt özv. Varga Domokosné, szül. Krása Johanna. Gyászolják leányai, vejei, unokái, dédunokája, úgymint Mrs. Jackie Kaye, Dorothy, Christopher, Allan és Jack jr., valamint Frau Magda Rüdiger, Horst, Annemarie, Walter, Joana Esculidos Perez és a dédunoka: Pepe

Örkény egyperces

 
Teljes bejegyzés