Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szabó Lőrinc Esik a hó

Szabó Lőrinc: Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót,
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomban.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
fehér már a város tőle:
fehér már az utca
fehér már a muszka,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye-
de reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!

 
2021.01.14 | Menüpont: Versek | Hozzászólások: 0

Múlt a jelenben

 
2020.07.19 | Menüpont: Blog

Mai gondolataim összegzése Douglas Adams segítségével!

Az élet (...) olyan, mint egy grépfrút. (...) Narancssárgás, kívül gödröcskés, belül pedig nedves és kesernyés. Meg gerezdjei vannak. Ja, és egyesek a felét elfogyasztják reggelire.

Douglas Adams

 
2020.05.16 | Menüpont: Gondolatok

Az elmúlt hetek is aktívan teltek...

 
2020.05.16 | Menüpont: Blog

...folytatás 2

Kitöröltem a mai bejegyzés egy részét.

 
2020.03.31 | Menüpont: Blog

...folytatás

Ne mondd, hogy nyugodj meg!

 

 
2020.03.30 | Menüpont: Blog

Egy nehéz időszakban.

Már nagyon rég vezettem naplót, időhiány miatt. Most a korlátozó intézkedések miatt keveset járok ki az utcára, úgy gondoltam megosztok egy-két személyes gondolatot itt a blogon.

 

 
2020.03.28 | Menüpont: Blog | Hozzászólások: 0

Liszt Ferenc Himnusz-Szózat variáció

 
2020.03.13 | Menüpont: EU Himnusz, HU Szózat

Emlék

2010 nyarán tett utazásom emléke ihlette az alábbi videómat! 

 

 
2020.01.18 | Menüpont: Zene

Kányádi Sándor Volna még ;Wass Albert Halál

 

Wass Albert

Halál

Én úgy képzelem el,
hogy a halál egy óriási nász,
legszentebb, legemberibb ölelés.
Nem fájdalom: fájdalom-felejtő.

Nem rém: rémeket elűző.
Több mint a Szépség.
több mint a Szerelem,
a Jóságnál is több:
Kegyelem.
Én úgy képzelem el,
ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás
és akkorára nő a fájdalom,
hogy nem bírom tovább:
hozzám lép egy fehér ismerős,
szép csendesen lecsókolja a számat,
lefogja ezt a vergődő szívet,
és ennyit szól csak: elnémuljatok.
Erre megszűnik minden indulat.
Erre megszűnik minden fájdalom,
csak gondfelejtő békesség marad:
se könny, se vér, se akarat,
nem lesz már semmi sem.
Elhal a szívem dobbanása,
s végtelen álmok néma lánya
bűvös, tüzes csókjába zár.
Szeretőm lesz egy éjszakára
a széparcú Halál.

 
2019.10.28 | Menüpont: Csodalámpások