Böjte Csaba
Füveskönyv
(részlet)
A terhekről
Minden, amit hordunk, viselünk, birtoklunk, terhet jelent számunkra. Amit a kosárba teszünk, azt cipelnünk kell. A mai ember azért liheg, mert agyonterheli magát mindenféle limlommal. Ha egy virágot szeretsz, akkor lehajolsz hozzá, és megcsodálod, ha magadat szereted, akkor letéped a virágot, és otthonodba hurcolod. A világunkat ne uraljuk le, ne gyömöszöljük a bőröndjeinkbe, hanem szolgáló szeretettel csodáljuk. A bőröndjeink így is, úgy is itt maradnak. Ha ezt megértenénk, akkor normális viszony alakulna ki közöttünk és a világ más teremtményei között.
Széchenyi mondta, hogy a nagy lelkek egész népeket hordoznak szívükben. Ez a testvéreinket szeretettel felkaroló hordozás nem jelent terhet. Ami lehúz és megnyomorít, az a birtoklás. Ne úgy legyünk, mint a rákos daganat, hogy magába gyűjtve a szervezet életerejét hatalmasra növekszik, hanem úgy, mint egy dobogó szív, melynek minden dobbanása életerővel tölti el a testünket!
Szabó Lőrinc Esik a hó
Szabó Lőrinc: Esik a hó
Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót,
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomban.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
fehér már a város tőle:
fehér már az utca
fehér már a muszka,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye-
de reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!
Mai gondolataim összegzése Douglas Adams segítségével!
Az élet (...) olyan, mint egy grépfrút. (...) Narancssárgás, kívül gödröcskés, belül pedig nedves és kesernyés. Meg gerezdjei vannak. Ja, és egyesek a felét elfogyasztják reggelire.
Douglas Adams
Egy nehéz időszakban.
Már nagyon rég vezettem naplót, időhiány miatt. Most a korlátozó intézkedések miatt keveset járok ki az utcára, úgy gondoltam megosztok egy-két személyes gondolatot itt a blogon.
Kányádi Sándor Volna még ;Wass Albert Halál
Wass Albert
Halál
Én úgy képzelem el,
hogy a halál egy óriási nász,
legszentebb, legemberibb ölelés.
Nem fájdalom: fájdalom-felejtő.
Nem rém: rémeket elűző.
Több mint a Szépség.
több mint a Szerelem,
a Jóságnál is több:
Kegyelem.
Én úgy képzelem el,
ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás
és akkorára nő a fájdalom,
hogy nem bírom tovább:
hozzám lép egy fehér ismerős,
szép csendesen lecsókolja a számat,
lefogja ezt a vergődő szívet,
és ennyit szól csak: elnémuljatok.
Erre megszűnik minden indulat.
Erre megszűnik minden fájdalom,
csak gondfelejtő békesség marad:
se könny, se vér, se akarat,
nem lesz már semmi sem.
Elhal a szívem dobbanása,
s végtelen álmok néma lánya
bűvös, tüzes csókjába zár.
Szeretőm lesz egy éjszakára
a széparcú Halál.
