Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Azt mondták, hogy amikor belépek az

ajtón, kezdjek el mosolyogni.

Erre, elkezdtem sírni.

Tudom el kell fogadni azt, ami megváltoztathatatlan, bele kell törődni, hogy ennyivel kell beérni. Az erő már egyre kevesebb, az agy is lassabban dolgozik. Az energia új, frissebb és egészségesebb testet keres. A mommentek kezdenek korlátok közé szorulni, és a tapasztalat emlékét keresi. Ez nagyon elszomorító.