Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Egyperces novella..

 

Téma az Ősz.
„Itt van, már megint kezdődik.”
  Folyton ismétli magát, már az idegeimre megy. Ha másról beszélne végre, nem lenne ennyire unalmas. De mindig csak magát ismétli rendületlenül, folyton-folyvást. Talán, ha kicsit élénkebb ruhát venne fel, nem lenne ennyire lehangoló. Vagy a sírás! Na az az igazán elkeserítő, és még el is áztatja magát,ami miatt kedve sincs az embernek hozzáérnie. Egész lénye a környezetét is magával rántja, még a szarvasok is bőgnek. Ja, hogy nem azért, mert együttéreznek az Ősszel?! A hangjuk mégis egy mély bariton félelmetes és fájdalmas kiáltása az ellenség megfélemlítéséért, hogy elriassza a vetélytársakat.
 Igazságtalan vagyok vele, igen mert emlékeztet arra, hogy minden jó dolognak vége van. Megpróbál tetszelegni a színeivel, csalogat az erdeibe „Nézd milyen fennséges vagyok? Rám ne mondd, hogy ez az elmúlás!”-hallom, ahogy felém fordulva dicsekszik.
”Gyümölcseim a legfinomabbak, és a szüret!Ahhoz mit szólsz? Nélkülem nem érveznéd a szőlő mustját, a bor ízét, a szilvalekvár sűrűjét, az alma sercegését a fogaid alatt, a fenséges zamatát ahogy lecsúszik a torkodon a gyümölcs leve.”
” Mit akarsz még tőlem? Nem elég érv arra, hogy szeress?”
 Még a végén engem okol, hogy én ködösítek, hajtom az igát, közben szennyezem a környezetet,tönkreteszem azt, amit ő fáradságos munkával próbál eltenni télire. Berozsdásodott levelei, sötétbarna, már-már fekete földje mind annak a jele, hogy pakol. Itt akar hagyni az egész éves terméssel. És még boldogan vegyem tudomásul, hogy vannak értékelhető próbálkozásai?
  Kimegyek a kertbe, az avarral szemezek. Fájó tagjaim mégis azt üzenik, hogy kitartanak és velem vannak. Összeszedjük, az Ősz elhullajtott termését egy kupacba. Az idén már kevesebb helyen égetik az avart, mert rájöttek, hogy hasznosabb, ha komposztálják. Ha beérik a komposzt, tavaszra felfrissíthetik a földet vele.    
 A balkonon most az Ősz virágai hozzák egyszerű bimbóikat. Krizantém illata jelzi, hogy elfáradt a természet és készül egy hosszú pihenőre. A törökszekfű sokasága sápadt, mégis kedves színekkel csábítani próbál arra,hogy leszakítsam és a szoba dísze legyen egy vázában.
  A kutya, nagy élvezettel hempereg az összegyűjtött avaron. Megint állhatok neki összegereblyézni az elszáradt leveleket!
  A szomszéd kertje sem zöldebb, ott is egyre kopárabbak a fák, és feltűnnek az eltakart részletek. Idén új kerti medencét állítottak fel. Hogy fogják azt a rengeteg vizet kiönteni belőle? Rokonok  és ismerősök élvezték a nyarat az idén náluk és hangos gyerekzsivajtól volt vidám  a környék. Most szomorúan magányos a medence.
  Felnézek az égre. A nap sápadt fénye az arcomat melegíti, langyosan, símogatóan. Érzem, hogy az Ősz próbál vígasztalni, azt üzeni, hogy ne bánkódjak, mert ez az élet rendje. Születünk, élünk, elfáradunk, meghalunk,ez itt, az örök körforgás,esély arra,hogy a természet ismét friss erővel az elmúlás feletti ujjászületés diadalával ajándékozza meg az Életet.
 Az Ősz a nagy takarító és betakarító, neki jut az a munkás feladat, hogy amit a tavasz és a nyár megtermelt, rendbe rakja, és a lehető leggazdaságosabban eltegye télire az inséges időre, amikor megpihen a természet.
 Rájövök, hogy tulajdonképpen mégis szeretem az Őszt. Nem is értem, hogy ítélkezhettem felette kezdeti felindulásomban. Ha jobban meggondolom, nincs nélküle létezés. A gondoskodás évszaka, az előre gondolkodás, és a múlt iránti tisztelet időszaka. Kitakarítjuk a földet,megtisztítjuk a múltat, gondoskodunk a termékeny jövőről.
 
(cséká)
 
Budapest,2011. szeptember 25.
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Szeptember >>
<< 2020 >>
Ke Sze Csü Szo Va
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30        

Statisztika

Online: 18
Összes: 1145058
Hónap: 19379
Nap: 766