Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

2013.05.30

Kányádi Sándor Orgonahangon

 Kányádi Sándor

Orgonahangon

(Koncertkollázs)

 

Videoclip-vers áttűnésekre, szava-

lókórusra, költői felolvasásra.

Ritmikus forgatókönyv. „Alatta”,

„fölötte” végig orgonaszó.

 

1.

Cölöpélmény. Hangpalota.

Tornyok sűrűje. Zenekastély.

Menny és Föld boronája!

Ég felé tör a gejzír!

Ég felé tör a vulkán!

 

2.

Magános gyermek bodzasípot fú.

Magános gyermek nádsípot fú.

Magános gyermek furulyát fú.

Fönn a hegyekben.

 

3.

Házak, idők rengetegében.

Szálfa-erdő rengetegében.

Zápor szálas rengetegében.

Hajnalsugarak rengetegében.

Útikövek rengetegében.

Álló szobrok rengetegében.

Nagy sírkövek rengetegében.

Fú, fú a szél!

 

4.

Kéményekből száll zene, füst!

Kemencék torkán zene s láng!

Alagúton menekül, fut a hang!

Kutakba eresztjük a kottát!

Egérutat nyer a zsoltár!

Vészkijárat – Szimfóniáknak!

Barlangba! Cseppkövön csengeni már!

Vagy: indulj a hang – Carrarába!

Vagy: szólj, te Bazalt Muzsikája!

 

5.

Hang – zászló nyárs – rudakon!

Lent valahol inda dudálgat.

Kender falán babrál az idő.

Hangok cédrusán sóhaja lebben.

Tölgy, bükk, platán seregbe áll!

Út hídjára rohant jegenyék!

Kévébe gyűl a nyári arany!

Hallgat a kis fuvola – cinke,

Orgona szárnyal, szirtre a Sas!

S míg lent fújtat a porban,

Vándorkovács kohója zihál,

Fönt zene – vár cikornyai tornyán

Érckakas kizengi a hajnalt –

S fú, fú a szél a hegyekben!

 

6.

Égi dárdák rengetegében.

Földi karók rengetegében.

Futóárkok rengetegében.

Szent kopjafák vetése között,

S Hős Oszlopok rengetegében –

Fú, fú a szél!

 

7.

Mítosz Ligetén dévaj Pán

Táncol kecskeköröm – kopogósan!

Csintalan nép fújja a sípját,

Temetőkön táncol a nimfa!

Hantok felett szálldos a lepke!

Hímporát hinti porainkra.

 

8.

Tengerek hullám – kardja!

Csipkeverők a habok!

Tajtékzik vízi korbács!

Rokka forog, perdül az orsó!

Vetélőm hang – fonalát röpíti!

Minden hang mennyei csöndbe –

Örök csévéjére vetül!

 

9.

Nádasban, lápon fú a szél!

Kócsag – lábak közt átfú a szél!

Zsombékból béka repül!

Fenyőkön mászik a mókus!

Fakopáncs, föl a kérgen!

Kúszik a hang az egekre!

Száll a bogár kicsi felhőn!

Ökörnyál, pók – szál libben egekre!

 

10.

Nőnek a ringó búzaszálak!

Gyermekek, ringó búzaszálak!

S akkor a kárpit meginog,

A sípok meginognak,

Sereg élére trombita áll –

Megdöndülnek a mennyei tornyok

Megdördül az ágyúk harangja!

 

11.

Ledőlt szobrok, rengetegében,

Eldőlt búza rengetegében.

Rom templomok rengetegében.

Visít denevér a sípokra!

Isten éles, fehér foga villan!

Csukott szájából villám!

Aztán a tájra derül

Nap – és hold – mosolya!

12.

Felserken újra a cseppkő!

Feltámad a tenger bazaltja!

Magosba zeng muzsikás kútmély!

Alagútból kotta kígyózik!

Minden oszlop rendjébe áll!

Fecske rak fészket a sípokra!

Vonul  a végtelen hangborona.

Eget földdel kötő hidak!

Szent hangszerek nagy híd – ívén

Átvonul diadallal a Fésű!

S a szél haja a fésű fogán át

Belelibben a mennyei tájba!

Föl – föl, cikázik a fecske!

A hang végső medre felé tör –

Égi hídon dübörögve.

Várja a Végső Stílusalakzat.

Teremtő Isten

Határtalanban.

 

13.

Hang tubusokkal

Fesd meg a Mennyet!