Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Emlékezés szeretteinkre!

dia1.jpg

Váci Mihály:
Nélküled


Elmúlnak így azt estjeim,
nélküled, csillagom.
Olyan sötét van nélküled
szemem ki sem nyitom.

Olyan nehéz így a szívem,
hogy szinte földre ver,
le-le hullom, de sóhajom
utánad ­ felemel.

Olyan csönd van így nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani.

 

Váci Mihály

Búcsúzás

 

„Aztán vigyázz! Jó egészséget!”
– Ne aggódj, ne légy ideges! – 
Búcsúzunk. Még sokáig nézlek,
s Te még sokáig integetsz.
Szánva, értőn, nevetve néznek,
bólintanak az emberek.


Mennék, – de most minden lépésnek
szívembe botló súlya van.
Milyen is voltál? – Visszanézek,
s látod? – Rád intek boldogan.
És bátorító nevetésed
fényével bíztatom magam.


Aztán visszafordulok újra,
már kalapom is lengetem,
és legkedvesebb nótám fújva
vidítlak, pedig – Istenem – 
a szememet a könny elfutja
s lassú kéz szorítja szívem.


Megyek tovább, feljebb a hegyre,
lásd: – bírom én, szinte futok.
Hahó! és integetek egyre – 
– s valami sósba kóstolok.
Erőltetem arcom nevetve,
pedig belül már zokogok.


De jó, hogy mindezt Te nem látod.
Már messze vagy én drága kis
barna gerlém; – kendő a zászlód:
vígasztal; s kiáltsz, bátorítsz.
– Csak már olyan sokáig állsz ott.
Lehet, hogy közben sírsz Te is?!…

 
 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Október >>
<< 2020 >>
Ke Sze Csü Szo Va
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31  

Statisztika

Online: 11
Összes: 1158685
Hónap: 21911
Nap: 746