Jocó emlékére
Bartha Ferenc
Hideg szoba
Fénytündér
Élet és halál közt ingázva
Lélekben, testben összetörve
Eszméletlenül meggyötörve
Segítség nélkül nincs tovább
Nem elég, hogy félhomály van, még valamilyen emberi hidegség is körül vesz. Nagyon fázom. Fúj a szél? Szélcsend van. Síri csend. Fázom. Tudom, ha most nem fordítom el a fejem, akkor véglegesen meghalok (N.B. hánytam, majdnem megfulladtam). Félelemérzés lesz rajtam úrrá, fázom, nagyon fázom. Segítség! Segítség! Gondolom.
Ekkor váratlanul megjelenik egy fénytündér, egy csodálatos lény. Olyan kör alakzat, plazmaszerű, de tökéletes, forog minden irányban. Valamilyen láncszerű van rajta, talán benne. Nem tudom biztosan. De ide jött! Tudom szeretetet érzek, ettől végre megnyugszom. Már nem fázom. Vékony gyerekhangja van, nem értem szavait. Mikor jobban leszek, elkezd ugrálni a szobában. A Nővérek továbbra sem vesznek észre. A fénytündér egy energia mezőt, védőernyőt von körém. Szuggerálja a nővéreket, hogy jöjjenek.
Folyamatosan változtatja a kiterjesztését, helyét, de nyugodt vagyok. Többet nem félek. Itt van velem! Leküldtek hozzám egy tündért, őrangyalt, angyalkát, valaki vigyáz rám? Ki küldte és miért? Most nincs erőm bölcselkedni. Nem adom fel, pedig halálosan fáradt vagyok!
