Pillanatokblog

 Mottó:                                                                                            

   „Valentin napon anyámmal ebédeltem a Déli Plázában. Egy embert halálra gázolt egy busz. A karomban halt meg. Arra gondoltam, nem érhet véget egy élet így, Valentin napon. Azokra gondoltam, akik szerették ezt az embert, akik hazavárták, akik soha többé nem látják. És mi van, ha nincs senki? Mi van, ha úgy éljük le az életünket, hogy senki se vár? Kocsiba ültem és visszatértem a tóparti házhoz, hogy választ keressek ezekre a kérdésekre. Téged találtalak. Boldogan vesztem el benned. Boldogan vesztem el ebben a gyönyörű álomban. Ahol nem mozdul az idő. De ez nem a valóság. Meg kell tanulnom élni a saját, valós életemet. Kérlek, ne írj többet! Ne keress! Hagyd, hogy elengedjelek!” 

 Nagyon kedves film, gyermekkorom kedvence!