Gondolatok
Cikkek
A szónak
A szónak is csak annyiban van értéke, amennyiben az is cselekvés.
Tehát szóból kell a legkevesebb.
(Gárdonyi Géza)
Egy idézet Wass Alberttől
Az alázatos lélekről
131. Ének, fölmenetelkor, Dávidtól.
Uram, nem fuvalkodik föl szívem, nem fennhéjázó a tekintetem, és nem járok nagy dolgok után, erőmet meghaladó csodás dolgok után.
2 Inkább lecsöndesítettem és megnyugtattam a lelkemet, mint az anyjától elválasztott gyermeket; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem a lelkem.
3 Bízzál, Izrael, az Úrban mostantól fogva mindörökké!
Zsoltárok könyve (részlet)
Csodálatos rend van a világban...
Csodálatos rend van a világban
Hadd írjam le vallomásomat: Istent mindig nagyon szerettem, de istenfélő csak néhány év óta vagyok.
Megmagyarázom: én a Jézus arcú Istent ismertem meg, a tékozló fiú atyját. Aki úgy szerette a világot, hogy kivette saját szívét, és rászögezte egy keresztre. De az utóbbi években kezdem félni az Istent! Furcsa módon, én fordítva ismerkedem Istennel, és most félem Őt.
Mert rádöbbentem a vastörvényre, hogy a bűn egyenlő a büntetéssel. Így mondja Jeremiás: „Saját gonoszságod ver meg!” (2,19a) Mert bumeráng a bűn!
Egy asszony tizenöt évvel ezelőtt azt mondta a férjének: „Itt hagylak a gyerekkel együtt, és elmegyek azzal a másikkal, mert ugye, megérted, hogy jogom van a boldogsághoz?” – És mit tehetett mást a férfi, megértette. Elmúlt tizenöt év, és most azt zokogja ez az asszony: „Tizenöt év után odaáll elém a második férjem, és bejelenti, hogy elmegy egy tíz évvel fiatalabbal: „Ugye kedves megérted, hogy jogom van a boldogsághoz?” – „És nekem nincs jogom meg nem érteni?”
Egy apa: „Amikor fiatal voltam, az volt az elvem: virágról virágra szállni, szakíts le minden napnak a maga örömét. Elmúlt huszonegy év, és hazajön a lányom leszakítva. És nincs jogom tiltakozni!”
Egy lelkésztársam mondta el, hogy föltünt neki egy középkorú férfi, aki minden vasárnap ott ült a templomban. Egyszer megszólította őt:
- Igazán örülök, hogy hónapok óta minden vasárnap itt látom önt!
Azt válaszolja az az ember:
- Ne higgye, hogy azért jövök, mert maga prédikál! Nem a maga kedvéért jövök, hanem azért, hogy imádkozzam: vakuljon meg az anyám mind a két szemére! Az egyikre már megvakult.
A föld kellett ennek az embernek, az anyja földje. Lelkésztársam utánanyomozott, és kiderült, hogy ez az anya, aki a fél szemére már megvakult, harminc évvel ezelőtt – a földért! – a saját anyja kezébe adott egy szöget, egy kötelet és egy kalapácsot, hogy akassza fel magát. Fel is akasztotta. A bűn = büntetés.
Félem Istent, mert a világban igenis rend van. Ami a világban rendetlenség, azt mi emberek csináljuk. Azt nem Isten csinálja. A kozmoszban, a mindenségben, a létben, szinte matematikai rend van. És a rendbe nem csak a gravitáció, nemcsak az atomok szerkezete tartozik bele, hanem az erkölcsi törvények is. Azokat nem Mózes találta ki. Mint ahogyan nem Newton találta ki a gravitációt, ő csak rájött, hogy az be van építve a kozmosz rendjébe. Pál egyik levelében úgy mondja: „Testvéreim, a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében parancsoljuk néktek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki tétlenül és nem a szerint a hagyomány szerint él, amelyet tőlünk vettetek át.” (2Tessz, 3,6) Itt az ősi szövegben az áll: a taktustalanul, az aritmikusan élő embertől őrizkedjetek: aki kiesett a rendből és a dolgok ritmusából. Vigyázzatok! Komoly dolog ez! A bűnbe bele lehet bukni, úgy mondják: lebukni, igazán le!
Egyféleképpen lehet úgy lebukni, hogy abból nem kell felállni. Mert ugye, mi, Isten gyermekei, tanítványok, hívők, keresztyének, ugye, mi is bukdácsolunk? Van a bukásnak egy módja, amikor ez a vastörvény megszakad: amikor térdre rogyunk.
Milyen csodálatos, milyen kegyelmes az Isten! Nem csak a bűneinket, a bűnre való hajlandóságunkat vihetjük magunkkal bárhová – a térdeindet is. És ha érezzük, hogy most kiesünk a rendből, a világ rendjéből, esés közben szabad valahogy úgy igazítanunk az életünk, hogy ha már esünk: térdre essünk.
Mert igaz az, hogy a bűn zsoldja, a halál. Ám az is igaz, hogy az Emberfiának van hatalma a bűnöket megbocsátania!
Gyökössy Endre: Szeress mindig! (részlet)
A nap idézete!
" ...Mi tagadás, érzem az évek súlyát a vállamon, de a szívem még fiatal. Azt gondolom, az ember legbelül megtartja a gyermeki lényét, csak lerakódnak köréje az évek, mint az évgyűrűk. Ezzel nyilván mindenki így van..." ( Bródy János )
Müller Péter - Útravaló
Gondolatok:
Golgota
Ha két ember között, egy családban, egy népben vagy bárhol a világon a szeretet nem kölcsönös, ott nincs is.
Hiába szeret csak az egyik, akár olyan intenzitással, mint Jézus Krisztus, ott szeretet nincs, csak Golgota.
Könyvjelző-
„Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékot neked!”
