Gondolatok
Cikkek
Goethe gondolataiból...
"Sose nevezd az orvosod galádnak!
Hív támasza ő otthon a családnak!
Mi néked betegség, néki: KASSZA!
Csak nem kívánod, hogy "apassza?"
Vannak testvérek, akikről azt hisszük, kerülnek
bennünket. De ezt ne vegyük komolyan; nem minket személy szerint, hanem az embert kerülik: félnek, betegek, lelkükben betegek.
Ha tanítvány vagy, szólítsd meg azt, aki melletted néma! Lehet, hogy a férjed. Léteznek típusok, akiknek ha valami bajuk van, egy hétig sem szólnak. Vannak, akik veszekszenek, akik dünnyögnek, de akadnak, akik némák, elnémulnak. Ismerek egy asszonyt, akinek az első férje veszekedős volt, morgott. Aztán az meghalt. Újra férjhez ment és kapott egy szótlant. Elmondta nekem, hogy ez a rosszabb. "Bárcsak szólna, mondana valamit, bárcsak perlekedne! Akármit mondok, hallgat."-Ne fáradjunk bele megszólítani, szólongatni a megnémult embereket!-Lehet, hogy elég egy símogatás.
Dr.Gyökössy Endre
Paulo Coelho: Élethelyzetek-részlet-
"Nem szabad elfelejtenünk,
hogy az életben nem mindig úgy történnek a dolgok, ahogy szeretnénk.
Vannak például pillanatok, amikor olyan dolog után kutatunk,
amelyet nem nekünk szántak."
Istent könnyű szeretni...
Olyannak képzeljük, hogy szerethető legyen.
Bölcs, erélyes, jóságos Atyának.
De az embereket nehéz szeretni, mert láthatjuk és ismerjük őket.
A vallás itt bukik meg:az ég felé áhitatos szemmel nézünk-egymásra közönnyel,
hamis mosollyal és gyűlölettel.
Müller Péter
Müller Péter - Odagyűlünk, ahol meleg van
Ha kihűlt körülötted a világ és jéggé fagyott az élet, fűts be önmagadba, mint egy tüzes kis kályhába, és áraszd a meleget!
Meglátod mennyien jövünk majd köréd.
Mert mindannyian fázunk.
És oda gyűlünk, ahol meleg van még.
Csütörtök esti gondolatok
A műveltség nem ünneplő ruha, amelyet hordani kell. A műveltség a helytállás segédeszköze, a kifejezés szerszáma, a vállalkozás fegyverzete.
(Németh László)
Az ön sorsa kinek a kezében van?!-kérdeztem tőle támadóan. - A magaméban. Csak a kezem van Istenében.
(Esterházy Péter)
Osho
-Nincs tehetségem a zenéhez, és nincs tehetségem a színészmesterséghez sem. Nem is vagyok jóképű.Az arcom kifejezetten ronda, a személyiségem meglehetősen sekélyes. Mit tegyek?-és ez az ember egy híres filmsztár volt.
-Miért nem hagy fel akkor a színészkedéssel? Ha úgy érzi, nincs és úgy érzi, hogy nem ez a szakma az, amire született, miért nem száll ki az egészből?-kérdezte a pszichiáter.
-Hogy micsoda? Miután már húsz éve a szakmában vagyok, és valóságos sztárként kezelnek, most hagyjam abba?!"
