Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Csodálatos rend van a világban...

Art Image
Art Image

 

 

Csodálatos rend van a világban

 

Hadd írjam le vallomásomat: Istent mindig nagyon szerettem, de istenfélő csak néhány év óta vagyok.

Megmagyarázom: én a Jézus arcú Istent ismertem meg, a tékozló fiú atyját. Aki úgy szerette a világot, hogy kivette saját szívét, és rászögezte egy keresztre. De az utóbbi években kezdem félni az Istent! Furcsa módon, én fordítva ismerkedem Istennel, és most félem Őt.

            Mert rádöbbentem a vastörvényre, hogy a bűn egyenlő a büntetéssel. Így mondja Jeremiás: „Saját gonoszságod ver meg!” (2,19a) Mert bumeráng a bűn!

             Egy asszony tizenöt évvel ezelőtt azt mondta a férjének: „Itt hagylak a gyerekkel együtt, és elmegyek azzal a másikkal, mert ugye, megérted, hogy jogom van a boldogsághoz?” – És mit tehetett mást a férfi, megértette. Elmúlt tizenöt év, és most  azt zokogja ez az asszony: „Tizenöt év után odaáll elém a második férjem, és bejelenti, hogy elmegy egy tíz évvel fiatalabbal: „Ugye kedves megérted, hogy jogom van a boldogsághoz?” – „És nekem nincs jogom meg nem érteni?”

             Egy apa: „Amikor fiatal voltam, az volt az elvem: virágról virágra szállni, szakíts le minden napnak a maga örömét. Elmúlt huszonegy év, és hazajön a lányom leszakítva. És nincs jogom tiltakozni!”

             Egy lelkésztársam mondta el, hogy föltünt neki egy középkorú férfi, aki minden vasárnap ott ült a templomban. Egyszer megszólította őt:

-          Igazán örülök, hogy hónapok óta minden vasárnap itt látom önt!

             Azt válaszolja az az ember:

-          Ne higgye, hogy azért jövök, mert maga prédikál! Nem a maga kedvéért jövök, hanem azért, hogy imádkozzam: vakuljon meg az anyám mind a két szemére! Az egyikre már megvakult.

A föld kellett ennek az embernek, az anyja földje. Lelkésztársam utánanyomozott, és kiderült, hogy ez az anya, aki a fél szemére már megvakult, harminc évvel ezelőtt – a földért! – a saját anyja kezébe adott egy szöget, egy kötelet és egy kalapácsot, hogy akassza fel magát. Fel is akasztotta. A bűn = büntetés.

Félem Istent, mert a világban igenis rend van. Ami a világban rendetlenség, azt mi emberek csináljuk. Azt nem Isten csinálja. A kozmoszban, a mindenségben, a létben, szinte matematikai rend van. És a rendbe nem csak a gravitáció, nemcsak az atomok szerkezete tartozik bele, hanem az erkölcsi törvények is. Azokat nem Mózes találta ki. Mint ahogyan nem Newton találta ki a gravitációt, ő csak rájött, hogy az be van építve a kozmosz rendjébe. Pál egyik levelében úgy mondja: „Testvéreim, a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében parancsoljuk néktek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki tétlenül és nem a szerint a hagyomány szerint él, amelyet tőlünk vettetek át.” (2Tessz, 3,6) Itt az ősi szövegben az áll: a taktustalanul, az aritmikusan élő embertől őrizkedjetek: aki kiesett a rendből és a dolgok ritmusából. Vigyázzatok! Komoly dolog ez!  A bűnbe bele lehet bukni, úgy mondják: lebukni, igazán le!

             Egyféleképpen lehet úgy lebukni, hogy abból nem kell felállni. Mert ugye, mi, Isten gyermekei, tanítványok, hívők, keresztyének, ugye, mi is bukdácsolunk? Van a bukásnak egy módja, amikor ez a vastörvény megszakad: amikor térdre rogyunk.

             Milyen csodálatos, milyen kegyelmes az Isten! Nem csak a bűneinket, a bűnre való hajlandóságunkat vihetjük magunkkal bárhová – a térdeindet is. És ha érezzük, hogy most kiesünk a rendből, a világ rendjéből, esés közben szabad valahogy úgy igazítanunk az életünk, hogy ha már esünk: térdre essünk.

             Mert igaz az, hogy a bűn zsoldja, a halál. Ám az is igaz, hogy az Emberfiának van hatalma a bűnöket megbocsátania!

Gyökössy Endre: Szeress mindig! (részlet)

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Október >>
<< 2020 >>
Ke Sze Csü Szo Va
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31  

Statisztika

Online: 15
Összes: 1165719
Hónap: 21234
Nap: 757