Lélekrágcsálók (részlet)
„Te hülye, én egy nagyon szomorú ember vagyok – válaszolta nekem Montágh Imre. – De mi köze ehhez a világnak? Hát mosolygok. Éjszaka kétségbeesem, és a párnámba sírok. Tudod, van egy munkatársam, az állandóan dühös, állandóan meg van sértve, állandóan szidja a világot, lázadozik az őt érő hatások ellen. Azzal gyanúsítom, hogy éjszaka titokban a párnájába röhög – mondta Imre. Isten nyugosztalja.”
(Popper Péter)