Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Paulo Coelho Az accrai kézirat részlet

 Új bejegyzés: 2013.05.05.

,,,,,"Az élet legfőbb célja a szeretet. A többi néma csend.

       Szeretni muszáj. Akkor is, ha olyan helyre repít minket, ahol a tavak könnyből vannak. Ó, milyen titokzatos világ is a könnyek országa!

       A könnyek önmagukért beszélnek, és amikor azt hisszük, hogy már mindet elsírtuk, még mindig csorognak, és amikor azt hisszük, hogy azt életünk már csak egy hosszú séta a Fájdalom Völgyében, egyszer csak felszáradnak a könnyeink. 

      Mert a szenvedések közepette is képesek voltunk nyitva tartani a szívünket.

      Mert ráébredtünk, hogy aki elment, nem vitte magával a napot, és nem hagyott maga mögött sötétséget. Csak elment, és minden búcsú magában hordozza a reményt.

     Jobb szeretni és elveszíteni valakit, mint sohasem szeretni.",,,,,,

 

 

 

 

Coelho Az accrai kézirat- részlet-:

-          Fölösleges azt mondani:” A sors igazságtalan volt velem. Míg mások álmaik útját járják, én csak végzem a munkámat és keresem a kenyeremet.” A sors senkivel sem igazságtalan. Mindannyian szabadon döntjük el, hogy szeretjük vagy utáljuk, amit csinálunk. Ha szeretjük, mindennapi tevékenységünkben megtalálhatjuk ugyanazt az örömöt, amit azok éreznek, akik elindultak az álmaik után. Senki sem ismeri a tevékenysége fontosságát és nagyságát. Éppen ebben áll az Adomány misztériuma és szépsége: ő a ránk bízott küldetés, és nekünk is meg kell bíznunk benne. A földműves elültetheti a növényt, de nem mondhatja azt a napnak: „Ma reggel erősebben süss.” Nem mondhatja azt a felhőknek: „Ma délután küldjetek esőt.” El kell végeznie a teendőit, felszántani a földet, elvetni a magokat, és a szemlélődés által el kell sajátítania a türelem képességét. Lesznek pillanatok, amikor elkeseredik, amikor veszendőbe megy a termés, és úgy érzi, hogy hiába dolgozott. Néha az is megbánja a döntését, aki elindult az álmai után, és nem vágyik másra, mint hogy hazatérjen, és olyan munkát találjon amiből megél. De másnap minden dolgozó és minden kalandor szívét eltölti a lelkesedés és a bizakodás. Mindketten látják az Adomány gyümölcseit, és örvendeznek rajtuk. Mert mindketten ugyanazt a dalt éneklik: a rájuk bízott feladat örömének a dalát. A költő éhen halna, ha nem lenne a pásztor. A pásztor meg a bánatba halna bele, ha nem énekelhetné a költő verseit. Az Adomány által teszed lehetővé, hogy mások szerethessenek téged. Te pedig azon keresztül tanulod meg szeretni őket, amit ők adnak neked.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Szeptember >>
<< 2020 >>
Ke Sze Csü Szo Va
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30        

Statisztika

Online: 8
Összes: 1160914
Hónap: 22248
Nap: 752