A halál nem igaz. Mert minden ember tudja, biztos benne, fanatikus, kiírthatatlan meggyőződéssel sejti, hogy éppen ő nem halhat meg soha. És felbukkanhat-e emberi agyban olyan vadul bizarr ötlet, sejtelem, amely ne volna igaz valahol? Valamely más dimenzióban például. Proton-antiproton, energia-anyag. Valamit tehát mindig fel kell adnunk, hogy a másik a miénk lehessen. Ebben az esetben nyilván a sejtkollekciót az átmeneti személyiség össztudatával. A termeszkirálynő ájulása analóg az emberi eszmélet kialvásával.

Ahogy a természetben semmi el nem vész, csak átalakul, s az anyag - látszólagos pusztulásának pillanatában - energiává alakul át, úgy a halál bármely formája - egy más viszonylatból - mindig születés.