Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

A falu szája

Ha nem a kispadon, akkor a tornácon.

Ha nem a baromfiudvarban,

akkor a nagy bevásárlóközpontban.

Ha nem a fonóban, akkor a diszkóban.

De megy megy a pletyka.

 

Tags Maker is a Text Image Generator to write Messages, Comments or Tags on Pictures

Régen nem is volt más hírforrás, mint a szájhagyomány. Még a megyei vagy az országos híreket is pletykákból lehetett megtudni. A magánéletről meg a "bulvárfecsegés", a pletyózás adott valódi vagy álhíreket. Manapság ezt teszi a bulvársajtó: az álhírek és pletykák kispados szintjén lehet megtudni, hogy ki kivel, ki miből, ki hogyan, ki mennyiért. Pedig a pletyka veszélyes is lehet, láthattuk, hogy világhatalomban lévő elnöki trón is megbillenhet tőle. Meg ugyebár: nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Egy falun belül még erősebbek a hangok. Mindenki fél a falu szájától, mert akit ez nem érdekel, arról azért fognak pletykálni.

 

Weöres Sándor így hívja, amikor Juli néni, Mari néni letye petye lepetye...a falu szája óriási és kiszámíthatatlan. A fiatalabbak nem nagyon adnak erre, ők már többször kitekintettek a városokba, ők már tudják, hogy létezik olyan világ is, hogy az emberek nem törődnek egymás belügyeivel. Ők szeretnének szabadok és függetlenek lenni. Lenézik a régi babonákat, az előítéleteket, megvetik a hajdani szokásokat, amikor egy lány végigment egy fiúval az utcán, és az már eljegyzést jelentett. Még a mai nagymamák között is él olyan, aki az esküvője után rettegett, hogy véres lepedőt teszek-e ki, bizonyítékul, hogy ártatlanul ment férjhez. Vagy a ma élő déd- és üknagymamák félelme volt ez? Arról tanúskodik, hogy a falunak mindenhez köze van, a faluban nem lehetnek titkok, nincs magánügy, minden tartozik mindenkire. Ha valaki finoman és diszkréten éli az életét, az a leggyanúsabb. Ma se fogadják el, ha valakiről keveset tudnak, ha nem nyitja ki az ajtókat, ha nem kiváncsi a másokról szóló pletykákra, csak él és dolgozik a saját portáján. Ez gyanús! Ha valamiről vagy valakiről nincs hír, nincs információ, akkor ősi szabály szerint kitalálnak egyet-kettőt. Legendákat költenek a titokzatos ismeretlenről és a kapcsolatairól. A falu szája őt is a nyelvére veszi.Tudjuk, hogy még a mai magyar falvakban is családi tragédiákat okoz a mendemonda: gyilkosságok és öngyilkosságok legmélyebb oka lehet, hogy idegenek avatkoznak be a belső ügyekbe. Vígaszul mondhatjuk, hogy minden csoda három napig tart, majd megszokják, hogy a Kovácsék válnak, a Szabóné harmadik gyereke nem is a férjétől van, a  Kisék gyereke a fiatalkorúak börtönében ül, a nagyobbik meg a főorvos szeretője, aki ugye nős ember, a felesége meg bánatában az italhoz nyúlt, a főorvosék gyereke dadogni kezdett  az iskolában, a hentesünk pedig azért nem nősült meg soha, mert a városi bordélyba jár, de ez meg mind semmi, a nővére meg ugyanott árulja a bájait, na nem csoda, hogy háromszintes villájuk van...És így tovább, lám, ilyen gyorsan kitaláltam néhány csemegét.

Nem kell ide szemüveg, vagy távcső, a falu szeme mindent lát. És nagyon nem bírja az akadályokat! A falu szeme rosszul tűri, ha nem előtte zajlanak az események, ha valaki behúzza a függönyöket, ha átláthatatlan a kerítése, ha elsötétített kocsiban ül, ha alig jár haza. Vajon mit rejteget előlünk? A falu nem tiszteli a személyiségi jogokat és a személyes pszichológiai határokat: úgy véli, mindenbe bele kell kukkantania. Valahogy mindig akad, alinek erre ideje, kedve, energiája van.

A faluban - vagy a nagyváros falusias lakóhelyein, vagy a főváros gangos házaiban - mindent kiszaglásznak. Szó szerint és átvitt értelemben is. Mert az illatokat tényleg ki kell ereszteni a házból, árulkodóak, kiderül, hogy ki mit főz aznap. Kiderül, hogy tett-e babérlevelet a krumplilevesbe, hogy már megint húsfélét sütnek (ezeknek mindenre telik), kiderül, hogy ők fűtenek a legkorábban és tavasszal a legtovább, kiderül, hogy disznót is tartanak, vagy csak szárnyasokat. A falu orra kiszaglássza a titkokat is, amelyek nem sokáig maradhatnak titokban, és ha már mindenki tudja, új hírek után kutatnak. Megorrol a falu arra, aki szerintük helytelenül viselkedik. Ekkor pedig kibeszélik és kiközösítik. Nagyobb baj, hogy nem csupán az jut erre a sorsra, aki félrelépett vagy más csalást követett el, hanem az ő családtagjai is. Ezért családon belül is féltik a saját hírüket a falu szájától, nem a boldogság a fontos, hanem az, hogy mit fognak szólni.

A titok már a családban is titok marad sokáig, mert a gyerek fél a szüleitől, a szülők félnek a nagyszülőktől, a feleségek az anyósoktól, az anyósok a szomszédoktól, a szomszédok az ő szomszédaiktól. A félelem megöli a bizalmas kapcsolatot, nem könnyű áttörni rajta. Nem könnyű elmesélni, hogy bajban vagyok, vagy boldog vagyok, ha tudom, hogy a reakció az lesz: tartsuk ezt titokban! Csak nehogy kiderüljön! Sok családtag elfordult már attól, aki saját utakon jár, csak azért, hogy meg ne szólják, csak azért, hogy fennmaradjon a látszat. Pedig mint láttuk, a falu kiszagolja - akkor is, ha nincs mit -, kibeszéli - akkor is, ha nincs kit -, elítéli- akkor is, ha feddhetetlen - tehát kiszolgáltatott a pletykázásnak az is aki ad rá okot, és az is aki nem. Talán a család megérthetné, megszokhatná, hogy kibe is szeretett bele a lány, milyen vállalkozást akar a fiú, de elfordulnak és megtagadják a segítséget, mert félnek a falutól. Azért is, mert maguk is a többséggel értenek egyet, nem szeretik, ha valaki nem az elvárások szerint él. Csakhogy akkor ne csodálkozzanak, hogy idegenné válik a felnőtt gyerekük, hogy elköltözik, amint teheti egy másik faluba, ahol nem ismerik.

Idegen helyen lakni harccal jár, mert jó lenne, ha befogadnának. De könnyebb, mert nem jön velünk a hír a régi dolgokról. Ha ugyanott maradunk, nem mossa le az idő a régi pletykákat. A falu nem felejti el, ha valaki verekedett és ivott, hiába szokott le tíz éve. A falu nem felejti el, aki udvarolt régen, kinek, mit mondtak az ősökről és "alma a fájáról".

A falu keze messze elér, de nem végtelen, Viszont a falu keze óvó-védő is tud lenni. Vigyáz és segít, ha kell, viszonozza a segítséget és közösséget ad. Márpedig mindenki akar valahová tartozni. Még ilyen áron is.

(Bácskai Júlia: A kalap c. könyvéből részlet.  2002)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Szeptember >>
<< 2020 >>
Ke Sze Csü Szo Va
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30        

Statisztika

Online: 11
Összes: 1163113
Hónap: 21937
Nap: 635