Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Douglas Adams: Utikalauz stopposoknak(32.fejezet)

-Vészhelyzet! Riadó!-harsogták a harsonák egész Magratheán. – A bolygón ellenséges űrhajó landolt. Fegyveres behatolók az A8 szektorban. Mindenki a védelmi álláspontokra!

      A két egér bosszúsan szaglászta az üvegjárművek szétszóródott cserepeit.
      -A fene aki megette! – morogta Frankie egér. – Ekkora felhajtást vacak két font földi agy miatt!- Körbe-körbe futkosott, rózsaszínű szemei villogtak, szép fehér bundáján szikrázva meredt fel a szőr.
      -Csak egyet tehetünk-mondta Benji lekuporodva, és elgondolkozva simogatta a bajszát.-Próbáljunk meg hamisítani egy kérdést. Találjunk ki valamit, ami elfogadhatóan hangzik.
      -Rázós- mondta Frankie. Eltűnődött. – Figyelj! Ha feldobjuk, sárga, ha leesik, veszélyes. Mi az?
Benji elgondolkodott.
      -Nem jó – mondta. – Nem illik a válaszhoz.
Hallgatásba merültek.
      -Na jó- szólalt meg Benji.-Mennyi hatszor hét?
      -Ez se jó. Nagyon szájbarágós-mondta Frankie.Nem tartaná fenn a csőcselék érdeklődését.
      Megint törték a fejüket.
      Most Frankien volt a sor.
      -Van néhány ötletem. Hány fülünk kell legyen, hogy halljuk, ha bömbölve zúg a nép?*(Bob Dylan híres dalversenyének részlete. )
      -Ó!-mondta Benji.-Aha, ez ígéretesen hangzik.-Próbálgatta egy kicsit a mondatot. –Igen- mondta-,ez kitűnő. Rendkívül jelentőségteljesnek tűnik, anélkül, hogy leragadna holmi értelmes jelentésnél. Hány fülünk kell legyen, hogy halljuk?  Éppen negyvenkettő. Kitűnő, kitűnő! Jól kibabráltunk velük. Frankie, csillagom, megcsináltuk a szerencsénket!
      Gyors diadaltáncot lejtettek izgalmukban.
      Mellettük a földön néhány meglehetősen csúf fickó hevert, akiket súlyos tervezési díjakkal fejbe csapdostak.
      Fél mérfölddel távolabb négy alak dübörgött végig egy folyosón, kiutat keresve. Tágas, szellős komputerterembe érkeztek. Vadul körbepillantottak.
      -Szerinted merre, Zaphod?-kérdezte Ford.
      -Első megközelítésre aszondom, erre- azzal Zaphod végigrohant a fal és egy komputertömb között. Ahogy a többiek utána eredtek, Zaphod megtorpant, mert az orra előtt becsapódott Durr-O-Dum energiatöltet megolvasztotta kissé a falat.
      Felüvöltött egy kézi hangosbeszélő:
      -Oké, Beeblebrox, ne moccanj! Be vagy kerítve!
      -Zsaruk!- szisszent fel Zaphod, és leguggolva megpördült. – Van még kedved tippelni, Ford?
      -Oké, erre- mondta Ford. Mind a négyen végig vágtattak két komputersor közt a folyosón.
      A folyosó végén állig felfegyverzett figura jelent meg űrruhában, kezében rossz külsejű Durr-O-Drum puskával.
      -Nem akarunk lelőni, Beeblebrox!-kiáltotta.
      -Részemről rendben!-kiáltotta Zaphod, és fejest ugrott két adatfeldolgozó egység közé. A többiek utána faroltak.
      -Ketten vannak-mondta Trillian. –Sarokba szorítottak.
      Ferdén bepréselődtek egy adatbank és a fal közé.
      Lélegzet-visszafojtva vártak.
      A levegőt hirtelen felrobbantották az energiatöltetek, ahogy a két zsaru egyszerre nyitott tüzet.
      -Hé, ezek lőnek ránk!-duzzogta Arthur, és gombóccá gömbölyödött.
      -Mintha azt mondták volna, hogy nem akarnak lőni ránk!
      Én is úgy hallottam-jegyezte meg Ford.
      Egy veszélyes pillanatra Zaphod kidugta a fejét.
      -Hé! Mintha azt mondtátok volna, hogy nem akartok lőni ránk!
      Vártak.
      Kisvártatva megszólalt egy hang:
      -Nehéz zsarunak lenni.
      -Mit mondott?-kérdezte Ford döbbenten.
      -Azt mondta, hogy nehéz zsarunak lenni.
      -Ez mégiscsak az ő problémája, nem ?
      -Szerintem is.
      Ford kikiabált:
      -Hej, ide figyeljetek! Éppen elég baj az nekünk, hogy itt lövöldöztöl ránk, úgyhogy azt hiszem, könnyebb volna, ha legalább a saját problémáitokkal békén hagynátok!
      Újabb szünet, aztán megszólalt a hangosbeszélő:
      -Na ide figyelj, te fickó! Csak azt ne hidd, hogy holmi ostoba, szűkagyú, durrogtató idiótákkal van dolgod, akiknek az alacsony homlokukba lóg a hajuk, kicsi disznószemük van, és nem tudják, mi fán terem a társalgás! Mi igenis két intelligens, figyelmes fickók vagyunk, és biztos kedvelnétek bennünket, ha barátilag találkoznánk! Eszem ágában sincs, hogy mindenfelé csak lelődözzem az embereket, aztán meg ezzel kérkedjek az űrcsavargók tetves csehóiban, mint egypár zsaru, akit ismerek! Én lelődözöm mindenfelé az embereket, de utána órákon át siránkozom róla a barátnőmnek.
      -Én meg regényeket írok-sopánkodott a másik zsaru is. – Eddig egy se jelent meg, úgyhogy ne is csodálkozzatok, ha iszonyuuúan pocsék a kedvem!
      Ford szemei kiguvadtak.
      -Miféle zsaruk ezek? –kérdezte.
      -Nemtudom- felelte Zaphod.-Asszem jobban bírtam őket, amikor lőttek.
      -Szóval kijöttök onnan szép nyugodtan-kiáltott az egyik zsaru-, vagy inkább füstöljünk ki benneteket?!
      -Ti melyiket választanátok?-kiabált vissza Ford.
      A következő ezredmásodpercben a levegő kezdett porhanyósra sülni körülöttük, ahogy az egyik Durr-O-Dum töltet a másik után csapódott be a fedezékül szolgáló számítógépkonzolba.
      A tüzijáték hosszú másodperceken át elviselhetetlen intenzitással folytatódott.
      Amikor abbamaradt, és a visszhangok is elhaltak, néhány másodpercig szinte teljes volt a csönd.
      -Ott vagytok még?!-kiáltott az egyik zsaru.
      -Igen!-kiabálták vissza.
      -Egyáltalán nem élveztük a dolgot!-ordította a másik zsaru.
      -Vettük észre-méltatlankodott Ford.
      -Most pedig ide figyelj, Beeblebrox, és ajánlom, hogy jól figyelj!
      -Miért?!-kiáltott vissza Zaphod.
      -Azért-harsogott a zsaru-,mert amit most mondok, az nagyon intelligens lesz, egész érdekes és kifejezetten humánus! Szóval…vagy mindannyian megadjátok magatokat, hogy összeverhessünk titeket egy kicsit, bár természetesen nem nagyon, mert határozottan ellenezzük a fölösleges erőszakot, vagy pedig felrobbantjuk ezt az egész bolygót meg esetleg még egyet-kettőt, amiket kiszúrtunk magunknak idejövet.
      -De hisz ez őrület!-háborgott Trillian.-Csak nem tennétek ilyet!
      -De még mennyire, hogy megtennénk! –rikoltotta a zsaru.-Ugye megtennénk? –kérdeztea társát.
      -Hát persze. Nem is tehetnénk mást!-ordította helybenhagyólag a másik.
      -De miért? –tudakolta Trillian.
      -Mert vannak dolgok, amiket akkor is meg kell tenni, ha az ember felvilágosult, liberális zsaru, aki mindent tud az érzékenységről meg minden.
      -Tudja fene, én valahogy nem hiszek ezeknek-morogta Ford.
      Az egyik rendőr átkiabált a másiknak:
      -Lőjük még egy darabig őket?!
      -Hogyne, miért ne?
      Újra megindult az elektromos zárótűz.
      A hő és a zaj fantasztikus szintre nőtt. A számítógép pultja lassan széthullott. Az eleje csaknem teljesen megolvadt, a fémolvadék vaskos patakokban kacskaringózott hátrafelé, ahol a menekülők lapultak.
      Összegömbölyödve várták a véget.
 
 
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Szeptember >>
<< 2020 >>
Ke Sze Csü Szo Va
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30        

Statisztika

Online: 18
Összes: 1165685
Hónap: 21243
Nap: 777