Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Hát nem tudom...

Animals Image
 

 

A LEGJOBB DEMOKRÁCIA IS
VÉGÜL GYENGÉNEK BIZONYUL,
HA BARBARIZMUSSAL ÉS ÖNZÉSSEL KELL
MEGKŰZDENIE
 
CVI
Érdemes néha elővenni egy-egy, időszámításunk előtt megírt könyvet, és belelapozni. Az ember meglepődik, hogy a kétezer-valahány éve megfogalmazott és leírt mondatok
         a)        mennyire értelmesek, könnyen olvashatók, és hogy világos, áttekinthető szerkezetük jóvoltából még az is érti őket, aki tizenegyosztályos bolsevik iskolában szerezte meg silány műveltségét;
         b)        mennyire időszerűek, mennyire ránk szabottak. Az ókori polgárok ugyanis éppoly buták, telhetetlenek, összeférhetetlenek és kicsinyesek voltak, mint amilyenek manapság vagyunk. Csakhogy az akkori filozófusok valahogy egyszerűbben, közérthetőbben fejezték ki magukat, ellentétben korunk gondolkodójával, aki a szavak özönével inkább ködösít, mint mond valamit. Csak az a kár, hogy az ókori filozófusoknak nem volt valami nagy befolyásuk. Az akkori népesség tetemes része nem tudott olvasni.
         Érdekes dolgokat olvashatunk a görög történelemről. A görögök megpróbálták kifejleszteni az államigazgatás legeslegjobb formáját – a demokráciát. A nép uralmát.Időről időre megdöntötték egy- egy tirannus hatalmát, és maguk uralkodtak közösségükben. Egy darabig ment a dolog, de egy idő múlva népuralmuk zűrzavarba és anarchiába fordult, és egy következő tirannusnak kellett jönnie ahhoz, hogy rendet teremtsen. Akkoriban Görögországban a demokratikus állam megteremtésére tett kísérletek sorra megbuktak. A szabadság és egyenlőség jegyében keletkezett államokat olyan emberek kormányozták, akik erkölcsükben, műveltségükben nem különböztek a többi polgártól. Ezért aztán a műveletlenség és a polgári erkölcsök hanyatlása mindig az állam vesztét okozta. Az ország kormányzása piszkos játékká züllött, mert a közéletbe többnyire olyan emberek kerültek, akik inkább a saját javukat, mint sem az ország boldogulását tartották szem előtt. Nem ismerős a jelenség?
         A történelem örök tanulsága számunkra, akik soha semmiből nem tanulunk: a legjobb demokrácia is végül gyengének bizonyul, ha barbarizmussal és önzéssel kell megkűzdenie. A függetlenségből az erkölcsök kigúnyolása lesz. A szabadság szabadossággá aljasul. Az egyenlőség úgy értelmezhető, hogy a becsületes ember egyenlő a gazemberrel. A függetlenség elemi igénye és az elvek feledésbe merülnek.
         Elnézem a padlón szétszórt mai napilapokat, és csak úgy messziről elolvasom a szalagcímeket. És felötlik bennem: vajon nem a barbárok betörésének új korszakát éljük? Most nem a faragatlan bunkókra gondolok, akik elagyabugyálják a civilizációtól elkorcsosult polgárokat. A barbarizmus másképp szivárog be hozzánk. Hovatovább üresre mossák az agyunkat. A tévé, a népszerű magazinok, az összes médium azt sulykolja belénk, hogy az egyén jóléte fontosabb a közjónál. Szokjuk az önzést, a kivagyiságot, az elkapatottságot. Lassan természetesnek tartjuk, hogy a cél szentesíti az eszközt, hogy a legfontosabb a siker. Az olyan fogalmak, mint alázat, becsület, összefogás maholnap kiürülnek. A demokráciát mindjobban a bűnözőknek tett engedmények hígítják. Az újkori barbárok lassan, de biztosan kimossák agyunkból az elsőrendű okot, amiért szabad polgárok akartunk lenni.
 
HÁT NEM TUDOM…
Egyáltalán mire valók a mai filozófusok, írók és más okosok, ha képtelenek tisztességesen megszólítani az embereket, a háromezer évvel korábbihoz kísértetiesen hasonlító és javíthatatlan csűrhét?
 
Jiri Menzel
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Október >>
<< 2020 >>
Ke Sze Csü Szo Va
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31  

Statisztika

Online: 18
Összes: 1158801
Hónap: 21979
Nap: 795