Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Jaroslav Hasek

Balszerencsés történet egy kandúrról.

Hustoles úr egy ízben vita közben azt mondta szomszédjának, Kricka úrnak:

 -A maguk pártja gyönyörűséges egy párt. Ha valami gazembert levágnak az akasztófáról, az első dolga, hogy képviselőnek lépjen föl a maguk pártjának programjával.
       Kricka úr csak ennyit válaszolt
      -Majd még találkozunk, Hustoles úr.
Hustoles úrnak bölcs politikai nézetei mellett még egy fekete kandúrja is volt, amely naphosszat ott üldögélt szatócs boltja küszöbén. A kandúrt az egész környéken ismerték, az emberek tisztelték a csillogó fekete szőrű egérvadászt megfontolt és barátságos viselkedéséért, jókedvéért és tisztaságáért, amelyről tudvalevő, hogy fél az egészség. Nem kevésbé méltatták bizalmas magatartását, és esze ágába se jutott volna senkinek, hogy a köztiszteletben álló kan macskának valaha is ellensége támadhatna.
      Márpedig az ellenség hamarosan jelentkezett Kricka úr személyében, aki Hustoles úrral folytatott emlékezetes politikai eszmecseréje után magparancsolta nyolcéves fiának:
      -Pepik, ha meglátod azt a fekete dögöt, a tökkelütött Hustoles boltja előtt, lépj a farkára!
      Van-e gyerek, aki ne hajtana végre víves örömest ilyen parancsot?
Pepicek ment, sőt rohant, rátiport a kandúr farkára, sőt pusztán magánszorgalomból úgy összeköpdöste a meglepett állatot, hogy egy jólelkű asszonyságnak, aki az utca túlsó oldaláról nézte a merényletet, majd megszakadt a szíve bánatában.
      Pepik ártatlan gyermeklelkében a végzett munka örömével hazafutott. A kandúr kezdetben nem tudta, mire is vélje a dolgot, aztán hosszas töprengés után rájött, hogy fáj a farka, és hogy az se volt kellemes, amikor a gyerek a szájából telizáporozta a bundáját. Estére már határozottan úgy érezte, hogy megalázták, és komoly csorba esett a becsületén…
      Föltette magában, hogy a jövőben óvakodni fog ettől a fiútól.
      Pepicek hőstettéért egy krajcárt kapott az apjától, és hasonló jutalommal kecsegtették, ha tovább folytatja a megkezdett hadjáratot. Kricka úr ugyanis a kandúrban látta megtestesülve az ellenpártot, hisz az állat politikai ellenlábasának tulajdona volt. Pepik tehát tulajdonképpen nem a macska farkát tiporta, hanem az egész ellenséges politikai pártot, és nem a macskát köpdöste le, hanem az említett párt valamennyi hívét is, akik közé a fekete kandúr gazdája tartozott.
      Pepicek vidáman folytatta a politikai harcot.
      A kandúr a boltajtó előtt ül, úgy látszik, békésen szundikál. Pedig dehogyis! A kandúr csak színeleli az alvást, ezt azonban senki sem veheti tőle rossz néven, hisz nem járt iskolába, és nem magyarázták meg neki, hogy a képmutatás bűn…
      A kandúr tehát ártatlanul alakoskodik, Pepicek odasettenkedik, a farkára lép, és leköpi a fejét.
      Ebben a pillanatban azonban a kandúr felugrik, és beleharap Pepik lábába. Aztán dühösen fújva fölmászik a gyerek nadrágján, karmolja, tépi, morog és nyávog, beleharap a fülébe, aztán lemászik a hátán, farkát büszkén magasra emelve komolyan visszaballag a bolt küszöbére, leül és megfontoltan dorombolni kezd.
      Amikor Pepik véresre karmolt képpel, összeharapdált füllel és lábbal hazatért, Kricka úr diadalmasan felkiáltott:
      -Hála istennek, végre a kezembe kerültél, Hustoles!
      Fogta a fiát, vitte egyenest a rendőrigazgatóságra, ahol a rendőrorvos megvizsgálta Pepiket, jegyzőkönyvet vett fel az esetről, a rendőrbiztos pedig elrendelte, hogy tartóztassák le a macskát, és vessék alá állatorvosi vizsgálatnak.
      Két rendőr tüstént fel is kerekedett, a törvény nevében letartóztatták a kandúrt, mivel pedig a tettes meg akart szökni, és karmolászva dühösen fújva tiltakozott a rendőrségi végzés ellen, kénytelenek voltak elküldeni a tolonckocsiért, abba zárták a kandúrt. A letartóztatott közben hivatalos személy elleni erőszak bűntettében is vétkesnek bizonyult, miután beleakaszkodott az egyik rendőr egyenruhájába, sőt veszett fújásával meg is sértette becsületükben a kötelességüket teljesítő rendőrségi közegeket. Hogy tulajdonképpen mit is fújt, azt nem sikerült megállapítani.
      A kandúrt tehát elvitték a műszaki tudományok mezőgazdasági alosztályának állatorvosi szakosztályára, a rendőrök hivatalos jelentést tettek viselkedésétől:
      -Amikor érte mentünk, karmolt, harapott és nyávogott. Üzentünk a tolonckocsiért, és elkeseredett ellenállását legyűrve, betuszkoltuk a kerekes kosárba. Dulakodás közben le akarta tépni derékszíjunkról a pisztolyt.
      Minderről jegyzőkönyvet vettek föl, aláírták, felülbélyegezték, és elküldték az államügyészségnek. Az államügyészségen úgy találták, hogy Hustoles úr kihágást követett el, mivel nem ügyelt kellően állatára.
      Előszőr is, a kandúrt nem tartotta pórázon, és nem látta el szájkosárral. Másodszor, az eset választás idején történt, amikor az állat hajlamos a veszettségre. Megállapítást nyert továbbá, hogy Kricka úr, a kandúr által megtámadott Pepik apja és Hustoles úr, a Kricka út fiát megtámadó fekete kandúr tulajdonosa között hosszabb ideje politikai feszültség áll fenn. Az államügyészség ezért bizonyítottnak tekinti, hogy Hustoles úr kandúrja szándékosan járt el, amikor gazdája politikai ellenfelének fiát megsebesítette, és ezt a szándékát sikerrel véghez is vitte. Mivel pedig az 1801. január 8-iki érvényes osztrák törvény értelmében a kandúrok gyöngeelméjű személyeknek tekintendők, akikért gazdájuk vagyonával és életével felelős, a vétség kizárólag Hustoles urat terheli.
      Időközben a műszaki tudományok mezőgazdasági alosztályának állatorvosi szakosztályán megvizsgálták a kandúr testi és szellemi állapotát, és az iratokat eljuttatták az államügyészségre.
A bizonylat a következőképpen hangzott:
      Frantisek Hustoles úr                                                                                          2145/65 sz.
      A megvizsgált egyén erős csontú jól táplált, de csonthártyagyulladásban szenved, harapása életveszélyes lehet.
Ezért kívánatos, hogy az illető kivégeztessék.
                                                                                           Dr. M. Kaspárek
      Az államügyészség az iratot a rendőrigazgatóságra továbbította, ahol a bizonylatot tüstént besorolták a Hustoles úrra vonatkozó mappába.
      A kandúrt időközben visszaadták Hustoles úrnak.
      Elképzelhető tehát a szerencsétlen szatócs családjának megrökönyödése, amikor hajnali öt órakor négy rendőr állított be a házba, és magával vitte a boldogtalan Hustolest.
A rendőrigazgatóságon egy komoly képű őrmester nem valami barátságosan megkérdezte tőle:
      -Maga Frantisek Hustoles?
      -Igenis én vagyok az, nagyságos úr.
      Egy fiatal rendőr szeme sarkában könny csillant.
      -Maga ne bőgjön, hanem adja ide a Hustoles-ügy iratait- förmedt rá az őrmester.
Odaadta.
      -Frantisek Hustoles, felolvasom magának a helytartóság 1911. június 15-én kelt 75 289 számú rendeletét:
 
Frantisek Hustoles ügyében a 2145/65 számú állatorvosi bizonylat alapján elrendeljük, hogy az illetőt haladéktalanul kivégezzék.
E végzés ellen a marhapestisről szóló, 1867. február 12-én kelt törvény ötödik szakasza értelmében fellebbezésnek nincs helye.
 
                                                                                           Vanicek
                                                                            császári és királyi helytartósági
                                                                                           tanácsos
 
      -Amint hallotta-jelentette ki boldogtalan férfiúnak a rendőr őrmester-, az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Írja meg a végrendeletét, és ne bőgjön. Előbb-utóbb úgyis kivégezzük, csak arra várunk, hogy Bécsből megkapjuk az ítélet jóváhagyását, és utasítást arra nézve, hogy milyen módon hajtsuk végre.
      Valóban kiváncsi vagyok, hogyan keveredett ki a csávából Hustoles úr.
 
(Tóth Tibor fordítása)
 
 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Szeptember >>
<< 2020 >>
Ke Sze Csü Szo Va
  1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30        

Statisztika

Online: 11
Összes: 1160904
Hónap: 22248
Nap: 752