Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.12.24

Jiri Menzel - Jézus születése óta körülbelül

 
  Egy képtelen gondolattal játszadozom. Vajon milyen lenne, ha egy asztalhoz ülhetnék legközelebbi felmenőimmel, mondjuk apai ágon. Apám mellett ülnék, aki a század elején született. Apám apja, a nagyapám valamikor 1860 körül jött a világra. Negyedikként nagyapám apja ülne az asztalnál, a dédapám, aki, mondjuk, 1830-ban született. Rajtam kívül mindannyian Ferenc József uralkodásának idején éltek. Dédapám csak az elöltöltő fintát ismerte, nagyapám emlékezett Masykra, az első tengeralattjárókra és messze hordó ágyúkra, apám megérte a hidrogénbombát és a Husak korszakot, én pedig a demokrácia újjászületéséről, az internetről és a génsebészetről mesélhetnék nekik. De vajon miről beszélgethetnének úgy, hogy mindannyian értsük egymást?
  Képzeljük el, hogy a szomszéd asztalnál további négy ős ülne. Dédapám apja, nagyapja, dédapja és ükapja. Az egyszerűség kedvéért számítsunk minden nemzedékre huszonöt évet, így ők négyen száz éven belül születtek meg – 1805, 1780, 1755 és 1730. Alighanem jobban szót értenének egymással, mint mi, de a gondolat így is szédítő – csak nyolc ember ülne egy szobában. Némelyik csak ingben, mert a kabátok akkoriban tartósabbak voltak, és öröklődtek. Összes ősöm ismerné már a puskaport, és a legidősebbek Mária Terézia uralkodására is emlékeznének.
  Ha velük lehetne még harminckét további ősöm, a legidősebb Szent Vencel kortársa volna. A negyven férfi, a mindössze negyven nemzedék, országunk fejlődését testesítené meg. Képzeljük el őket egy helyiségben; alig vannak többen, mint ahány kisdiák ül egy osztályban. Mindegyik más-más ruhában, mindegyik más-más történelmi és élettapasztalattal a háta mögött. A kardtól, az alabárdtól az atom-tengeralattjáróig.
  Jézus születése óta körülbelül nyolcvan nemzedéknyi idő telt el. A kétezer év során a tudományos és technikai fejlődés ijesztően felgyorsult. Állítsunk fel a nyolcvan ős mellé még egy asztalt, melyet a négy következő nemzedék tagjai foglalnak el. A képzeletbeli fiam, és szintúgy a képzeletbeli unokám, dédunokám és ükunokám.
 
Hát nem tudom…
 
  Ha elképzelem, hogy az elkövetkezendő száz évben feltehetően miféle változáson megy át a világ, kicsit örülök, hogy utódaim valóban csak képzeletbeliek.