Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Jut eszembe...nyomorék

Gyerekkoromban kevés megalázóbb, megvetőbb, lenézőbb kifejezést ismertem, mint a nyomorék jelzőt. Testi hibás embert jelölt, sántát, púpost, félcsípejűt, a kacskakezűt, bicebócát, szélütöttet. Olyanokat, akik a társadalom terhére vannak, fizikai munkára alkalmatlanok, eltartásra, ápolásra, gondozásra szorulnak. Kegyetlen világ volt. "Aki nem dolgozik, ne is egyék!" Szigorú közmondás volt és sajnos nagyon sokan szigorúan be is tartották. A hadirokkant nem számított nyomoréknak, hiszen kapott valami állami segélyt, mint ahogy a végtagját szolgálatban elvesztett vasutas is, de már a villámcsapást túlélt kaszás nyomorékká vált.

 Ballagi Mór szótárában "hibás testű, sánta, béna, púpos hátú", ugyanezt jelenti a "nyomorú" szó is. Hasonló értelmű az anyagi körülmények nélkül lévő állapot, vagyontalanság, de a hitvány semmibe sem vehető ember is. Közmondásokban: a nyomorúságot a nyomorúság szokta követni; nagy mester a nyomorúság; a nyomorúság megtanít imádkozni; katonaság cifra nyomorúság.

 Az etimológiai szótár szerint nyomorék szavunk első írott említése 1138-ból származik, ekkor tulajdonnév volt, jelentése megegyezhetett a mai jelentésével: szánalmas, nyomorúságos. Egyébként egy ősi ugor szó, a nyom az eredete. A szótörténeti szótár szerint: súlyos testi fogyatékos állapotot jelent. Ennek értelmében a bolond nem nyomorék, csak bolond. Ezért nem szokták a nyomorékot kigúnyolni? Talán.

 Napjainkban talán nem olyan súlyos a szó, mint hatvan, hetven éve. A társadalom úgy-ahogy eltartja a munkaképteleneket. Mégsem tudok szabadulni az egykori valóságtól. Vajon nevezte-e valaki Henri de Tolouse-Lautrecet(1864-1901), a remek festőt nyomoréknak? Még az őt körülvevő utcalányok, alkoholisták sem. Igaz, neki volt pénze, de gnómnak született.

 Cromwell egykori titkára, a barokk költőóriás, John Milton(1608-1671) negyvenhárom éves korában megvakult. Világhírű költeményeit diktálta. Ámde tekintélyét szegényen bár, de haláláig őrizte. Ugyan kiveti-e társadalmunk a ma élő, talán legnagyobb formátumú fizikust, Stephen W. Hawkinget(1942-), akit 21 éves korában végleges, gyógyíthatatlan bénasággal sújtott a sors, s napjainkban már csak gép segítségével tud kommunikálni, de ír, gondolkodik, alkot.

 Végig kéne böngészni a történelmet, hány testi nyomorék tett sokat az emberiségért.

 A mesevilágban a gonosz mindig nyomorék. Odüsszeusz óriása egyszemű, púpos a gonosz boszorka, a szívtelen, rossz szándékú manók, torzszülemények a mai regék bűnös szereplői is. Igaz, van jószívű szellem és segítő boszorka is.

 Végtelen lenne ez a beszély, ha megkísérelném felsorolni azokat a szellemi nyomorékokat, akik embermilliók halálát, szenvedését, nyomorúságát okozták a történelem folyamán. Kezdhetnénk  mindjárt Heródessel, és folytathatnánk Hitlerrel, vagy talán kezdjük Caligulával és folytassuk Sztálinnal?

 Sajnos szellemi topronggyal bőven el vagyunk látva.

 Lelki nyomorékok a zsarolók, csalók, lopók, hackerek, mindazok, akik örömöt éreznek mások kárán. Nehogy folytassam, mert eldurvulok!

 A minap egyik ismerősöm figyelmeztetett, ha nem vigyázok magamra, nyomorékká válok. Rám csapott a gyerekkori megvető kifejezés bunkója. Miért lennék és megvetett, hiszen csak testi beteg vagyok. Mindenkinek van valami kórsága, van, akin látszik, van, akiről tudjuk. Baj akkor van, ha nem is látjuk, nem is tudjuk, csak szenvedjük.

 Most legalább kiírtam magamból.

Élet és Tudomány 2010/27.szám Trogmayer Ottó írása.

 

 
 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Október >>
<< 2020 >>
Ke Sze Csü Szo Va
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31  

Statisztika

Online: 15
Összes: 1165171
Hónap: 21502
Nap: 987