Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2012.03.30

Örkény István Macska az esőben

 

Örkény István
Macska az esőben
 
Az ötlet, hogy kirándulást tegyenek a Dobogókőre, Szilágyitól származott. A helyiérdekűn még nem panaszkodott. Csak később jött rá, amikor meredek erdei kapaszkodókat kellett megmászni, hogy ő nem is szeret gyalogolni.
   Hajmási se szeretett gyalogolni. De ő vagy kevésbé nem szeretett gyalogolni, vagy rosszabbul panaszkodott. Ennélfogva ő húzta a rövidebbet. Hogy ne kelljen Szilágyi nyögéseit hallgatni, átvette tőle az aktatáskáját, mely 7 kiló kéziratot tartalmazott az eredendő bűnről mint a velünk született bűntudat forrásáról, különös tekintettel Hubert Wolfgang Hilarius freiburgi professzor idevonatkozó kutatásaira. Később rásózta még a hátizsákját, melybe sok vajat, sok kenyeret, sok juhtúrót és két sült csirkét csomagolt útravalónak a híres mozgásművészeti iskola vezetőnőjének leánya.(Vilma királynő út, közel a Makkhetes vendéglőhöz.)
   Szilágyi, megkönnyebedvén, fürgén mászta a hegyet. Az arra járó turisták érdeklődve nézték kacsázó járását. Minthogy a kacsák nem szoktak sietni, a legtöbben csak most kaptak némi képet arról, milyen lehet egy kacsa, ha siet. A sietségből hamarosan futás lett, mert fekete felhők vonultak a Dobogókő fölé, s hirtelen szakadni kezdett az eső.
 Már közel voltak a turistaházhoz, mégis bőrig ázva léptek az egyetlen földszinti helyiségbe, mely nyílván társalgóul, ebédlőül, söntésül és menedékül szolgált, mert az egész hegyvidék összes turistái ide húzódtak a zápor elől. A levegőt cigarettafüst, az ázott viharkabátok és a császárkörtelikőr kibírhatatlan szaga töltötte be. Moccanni se tudtak. Arról, hogy leüljenek, kicsomagoljanak, megebédeljenek, szó sem lehetett.
 Szilágyi sóhajtott, és vádlón nézett Hajmásira, mintha ő szorgalmazta volna a Dobogókő megmászását. Hajmási a hátizsákkal nagy nehezen odapréselődött a pulthoz, ahol a csapos (vagy tulajdonos) izzadva mérte ki a császárkörtelikőrt. Egyéb áruféleség nem volt kapható.
 -Kérem szépen- szólította meg Hajmási-,Szilágyi nem bírja a magaslati levegőt.
 -Akkor miért pont ide jönnek?
 -Mert csak most derült ki. Ha Szilágyit nem tudjuk lefektetni, hány.
 -Kicsoda Szilágyi?-kérdezte a csapos,illetve tulajdonos.
 -Ő az-mutatott Hajmási a háta mögé.
 A csapos megnézte Szilágyit. Szilágyi szenvedő arcot vágott. Nem is vágott;neki szenvedő arca volt. Főleg evés előtt és evés után- persze más-más okból-jött ki az arcán a szenvedő vonás.
 Abban az üres manzárdszobában, ahová a csapos fölengedte őket, csak egy szék, egy vaságy és egy szekrény volt. Szilágyi legelőszőr benézett a szekrénybe. Mindenféle limlom közt ráakadt egy zacskó tavalyi dióra. Szilágyi a legeldugodtabb helyeken is elég gyakran talált ennivalót.
 Aztán leheveredett. Kapva kapott mindenen, amiért sajnáltathatta magát; most például már maga is elhitte, hogy nem bírja a magaslati levegőt.
 -Valami kályhaféle nincs?-érdeklődött.
 -Van vaskályha, de nincs tüzelő – moindta Hajmási.-Tudniillik augusztus havában járunk.
 -Akkor csomagold ki a hátizsákot.
 Ő lefekve evett. Hajmási jött-ment, lent dübörögtek, dobogtak és tovább büdösödtek a természetjárók. Hajmási egy csirke mellét rágva, a vizes ablakból nézte a szakadó esőt.
 -Te!-mondta megrökönyödve. – Áll itt egy fa.
 -Brindzás a túró-válaszolta Szilágyi.-Miféle fa?
 -Azt nem tudom. De egy macska ül alatta a szakadó esőben.
 -Macska nem jár az esőben.
 -Hát ez ül.
 -Macska nem ül azt esőben.
 -Kelj fel, és nézd meg, ha nem hiszel nekem.
 Szilágyi nem kelt fel, inkább elhitte. És felkérte Hajmásit, hogy ne hagyja szenvedni a macskát, hanem menjen le, fogja meg, hozza föl. Majd itt megszárad szegény.
 Hajmási fölvette a viharkabátját, lement a csigalépcsőn, és nagyon tekervényesen, többszöri bocsánatkérés árán, valahogy átfurakodott a tömegen. Elment a fáig. Kétszer körüljárta, benézett a bokrok alá, majd az előbb fárasztó úton visszatért a szobába.
 -Kérlek szépen nem találtam a macskát.
 -Na látod. Kiszaladt, beszaladt, mert nem szereti az esőt. Kérsz még csirkét, vagy megehetem?
 -Juhtúrót fogok enni zöldpaprikával.
 Fölkente a túrót, elsétált az ablakig. Úgy meglepődött, hogy a homlokát odaverte, és kis híján betörte az ablakot.
 -Te –mondta Szilágyinak.-Mégis itt a macska.
 -Milyen macska?
 -Az az átkozott macska a fa alatt.
 -Nézd-mondta Szilágyi.-Nem haragszol, ha most egy fájó kérdést teszek föl neked?
 -Parancsolj.
 -Te még fiatal vagy. De ha most, erőid teljében, egy ázott macskát se tudsz megfogni, mi lesz belőled az élet viharaiban?
 -Az előbb nem volt ott.
 -Hát akkor menj és hozd föl. Szinte idáig hallom, ahogy vacog.
 Most már alig tudott az ajtóig utat vágni, mert a turisták, talán a ruháik száradása miatt, úgyszólván egymáshoz ragadtak. Néhányan morogtak is, pláne amikor visszajött, és újra szétlökdöste őket.
 -Hát kérlek, barátom, nem fogod elhinni.
 -Elállt az eső?-kérdezte Szilágyi.
 -Az eső még szakad, csak a macska nincs sehol.
 -És mondd, kérlek-érdeklődött Szilágyi alig leplezett gúnnyal a hangjában-, te ilyenkor nem szégyelled magad?
 Hajmási döhösen kitárta az ablakot.
 -Követelem, hogy kelj fel, és győződj meg róla a saját szemeddel, hogy nincs itt semmiféle macska…Jobban mondva-tette hozzá még dühösebben-, már megint itt gubaszt az a dög.
 -Te egy élőlényt dögnek nevezel? Mély emberségre vall ez a mondat!
 -Hát minek nevezzem? Már kétszer hiába lementem érte.
 -Menj le még egyszer.
 -Menj le te.
 -Nekem, ha egy állat néma kínlódását látom, kettészakad a szívem.
 Hajmási lement. Odafelé ráförmedt a csapos, és megkérdezte, miért mászkál annyit ki meg be. Visszafelé öklével hasba bokszolta az egyik természetjáró, akinek kiloccsantotta császárkörtelikőrjét. Ő azonban újfent üres kézzel lépett a szobába.
 -Van macska, vagy nincs macska?-kérdezte kihívó hangon, de tele szájjal Szilágyi, miközben diót evett.
 -Most hagyjuk a macskát- nyomkodta a hasát Hajmási.-Megvertek odalent.
 -Nem is csodálom. Mit érdemel az ilyen szívtelen alak?
 Hajmási megint bosszús lett.
 -Te itt döglesz, miközben engem összevernek, és mégis rám fogod, hogy szívtelen vagyok. De mi vagy te? Csak szeretném tudni, hogy állatbarátnak vagy emberbarátnak vallod-e magadat?
 -Mind a kettőnek. Ezek nem vagylagos, hanem ikerfogalmak, tehát nem zárják ki, hanem föltételezik egymást, mint Hubert Wolfgang Hilarius vallástörténetében az erény és a bűn. Majd olvasd el a disszertációmat.
 -Maradjunk a macskánál. Mi a teendő a te felfogásod szerint?
 -Fölhozni a macskát.
 -De mire lemegyek, nincs.
 -Akkor újra meg kell próbálni.
 -Szerinted még hányszor kell átmennem a söntésen?
 -Te nagyon érzékeny vagy, és erről csak kertelés nélkül tudok nyilatkozni. Lehetek őszinte?
 -Légy.
 -Minthogy ez  a szánni való macska van is meg nincs is, te egész életedben ezt a lépcsőt fogod járni, és ezen a söntésen fogsz keresztültolakodni, ki meg be…Vannak ilyen típusú emberek.
 -Ez borzasztó.
 -Bele kell nyugodni.
 -És biztos vagy benne, hogy én ilyen típusú ember vagyok?
 -Majd olvasd el a disszertációmat. Most megbántottalak?
 -Jaj dehogy.
 -És lemész a macskáért?
 -Hát le.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Think pulmonary supraventricular trees, competence pain-free fading.

urucibo, 2019.04.01 09:42

http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - Buy Prednisone Online <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone</a> bxu.xmni.pillanatokblog.hu.flm.ze http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

West, slicker order nurse-cum-physician wall, controlled, reaccumulation.

ebuwien, 2019.04.01 05:01

http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - Prednisone Without A Prescription <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Buy Prednisone</a> ofy.qpox.pillanatokblog.hu.xcu.od http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/