Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Baranyi Ferenc Hegyibeszéd

 

Baranyi Ferenc Hegyibeszéd
 
Boldogok a nyílt szívüek,
akik-bár overál alá rejtették sokáig a
                         szmokingjukat -                         
ma már taktikából sem hódolnak a simléderes
                         eleganciának,
szinte hivalkodva mutatják ki a foguk fehérjét
s a hitük fehérjét is,
nemhogy vörösre, de még rózsaszínűre sem
                         igyekeznek dukkóztatni immár,
bátran, képmutatás nélkül keresztülnéznek
                         a vízvezetékszerelőn
s kikérik maguknak az „elvtárs” megszólítást,
mert az úr – ugye - a pokolban is úr.
 
És boldogok a felszegett fejűek,
akik már azt is megtanulták,
hogy az úr nem a pokolban,
de a poklokon diadalmaskodók között lehet csak
                         igazán úr,
annyira úr,
hogy még a feltétlenül szükséges heti három szót
                         sem
veti oda a gépkocsivezetőjének,
pedig ennyit még a tanácsos úr sem sajnált
annakidején a parádés kocsisától.
 
Boldogok a békességesek, az otthonuknak élők,
akik csak a cipőtalpukra ragadt sár gyanánt
hordják be a hazájukat kipórszívózott életükbe,
de- hallván asszonyuk szidalmait-
legközelebb kint, a lábtörlőn hagyják a talpnyi
                               hazát is.
És boldogok a széplelkű lelki szegények,
akik a közösségért kiáltott szót
pusztába igyekeznek a közöny kábelein elvezetni,
pisszegésük fújja el a meleget adó költők
                               rőzselángját
a forró lihegésük szítja azokat,
akik az individualizmus görögtüzekkel égő
                               csipkebokrában
mindenhatóan megjelennek önmaguk színe előtt
 
E boldogok miatt
a közösségi(idegen szóval: kommunista) költő
olykor egy kicsit boldogtalan.
 
(Kozmos könyvek: 1977)
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.