Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Francesco Petrarca Ha nem szerelmet

Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?

És ha szerelem ez, minő miféle?

Ha jó, miért van oly halálos éle?

Ha rossz, e gyötrelem miért oly édes?

 

Miért sírok-rívok, önként ha égek?

S ha kénytelen, mit ér a könnyek éje?

Élő halálnak kéjes szenvedése,

miért nem ölelsz, ha én egyet nem értek?

 

S ha egyetértek: nincs ok fájdalomra.

Mély tengeren, kormánytalan bolyongok

egy gyönge bárkán, összevissza szélben.

 

Tudásom oly kevés, a bűnöm oly sok,

hogy nem tudom magam se, jó mi volna;

fázom hő nyárban, s égek puszta télben.

(Sárközi György fordítása)