Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Hermann Hesse A magány

Egy erős szellem terjesztette szét

A hegyek fölött nagy fehér kezét.

 

S tekintetének fénye rám mered,

De nem félek:nem bánt engemet.

 

Fekete mélyben bukkantam reája.

Magas csúcsokra csalogat ruhája.

 

Mély álmaimból gyakran keltem én.

Játszom az élet s halál ösvényén.

 

S órákon át, míg szívem fájt nekem,

A hegyi úton lassan járt velem.

 

És hűvös kezét áldón tette ottan

Hő homlokomra és én-megnyugodtam!

(Juhász Gyula fordítása)

 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< November >>
<< 2020 >>
Ke Sze Csü Szo Va
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30            

Statisztika

Online: 11
Összes: 1192280
Hónap: 22143
Nap: 632