Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Illyés Gyula: Kapcsok

A szenvedély, mely a mulandó izmot

vaspántként kapcsolta csontunk köré

hogy megízlelvén őrizzük a titkot:

egy pillanatra sorsunk Istené,

 

a szenvedély majd elmúlik. A boldog percek,

az éj, a kéj már senkié.

Heverünk torzan, mint a páros szobrok

Ha tömbjüket az idő széttöré.

 

De jönnek majd új közös kapcsok, láncok,

megtartóbbak, mint minden karolás:

futnak arcomon, arcodon a ráncok.

 

S majd fonalai őszülő hajaknak

tanítják, mi az összetartozás,

amelyet ketté Isten sem szakaszthat.

 
 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< November >>
<< 2020 >>
Ke Sze Csü Szo Va
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30            

Statisztika

Online: 8
Összes: 1192260
Hónap: 22139
Nap: 632