Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


La Fontaine A kis hal és a halász

Le petit poisson et le pécheur

A kis hal felnő, hízni kezd, s nagy lesz, ha élni hagyja Isten,

de visszadobnod, s várnod ezt,

csinos kis őrültség szerintem,

hisz hogyha megint kifogd, nem lesz tán alkalom.

 

Egy kisded Ponty, ki még  fikarcnyi sem vagyon,

halász zsákmánya lett, s az nyúlt is már feléje:

"Több mint semmi-szólt, bár kicsiny nagyon,

de majd asztal terül, s ez itt kezdő vagyon-

no, itt a zsák, csusszanj beléje!"

S halnyelven, halkan szólt a rémült Ponty, szegényke:

"Mit kezdessz velem ma még? kis húsom oly keszeg,

kevés vagyok, a félfogára.

Ha visszadob, nagy ponty leszek,

kifog majd újra s nem hiába,

jó pénzt ad értem egy kövér polgári sarj;

de mily vesződség s mennyi baj-

mint én, olyanból száz egy tálnyi-

és szép kis tál! ilyent nem érdemes halászni!"

"Nem érdemes? Lehet!-felelte a Halász-

de pontyom, szép öcsém, hiába prédikálsz,

ma este sülni fogsz, akármennyit papolsz most,

vár rád a jól bezsírozott rost."

A "lesz" -nél mindig több, bármilyen kevés, a "van", ez biztos, az-bizonytalan.

(Fordította: Radnóti Miklós)