Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Várnai Zseni: Macskazene

Nagy, szürke macskám kilencet kölykezett.
Uy sírt az éjjel furcsa asszonyhangon,
nyöszörgött és nyivákolt pirkadásig
keservesen, ott künn a macskavackon.

Nemrég vad kandúrokkal hajkurászott,
kergették háztetőkre s föl a fákra,
visongtak és kurrogtak, mintha ördög
s boszorkahad sivítva nyargalászna.

Macskám sikoltva megfutott, de mégis
a kandúrhad veszett dühe elérte,
hosszan, elnyújtva jajgatott sokáig
s reggelre ott találtam összetépve.

Füle véres volt, orra összemarva,
szép selymes szőre csúf, csapzottra verve,
lába marjultan bicegett, ha lépett,
a bősz tusában azt is megsebezte.

Szegény macskám most kilencet kölykezett.
Duzzadt emlőin csüggnek vaksi szemmel,
tapadnak, mint szomjas kicsiny piócák,
s ő félti őket forró szerelemmel.

Nagy, zöld szemét még vérerek felhőzik,
az éji kíntól, ámde ő nem érzi,
sziszeg és fúj, ha léptek közelednek,
kilenc kis kölykét tigrisdühhel védi.

Feledve kandúr, harc és szenvedés már,
itt a világ, az élet most alatta,
s kis vinnyogó szülötteit anyásan,
forró nyelvével végignyalogatja.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Október >>
<< 2020 >>
Ke Sze Csü Szo Va
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31  

Statisztika

Online: 13
Összes: 1160995
Hónap: 22252
Nap: 756